Csillagászat

Hatalmas krátereknek kellene lenniük a Ceres felszínén - hova tűntek?

A válasz röviden: lekoptak.

2016.08.08 08:40ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA

Egy kutatás szerint a nagy becsapódási kráterek Ceres felszínén megfigyelhető hiánya a törpebolygó különleges összetételének és belső fejlődésének eredményeként zajló “erózió” következménye lehet.

A Ceres a legnagyobb objektum a Mars és a Jupiter közötti zsúfolt kisbolygóövben. Ütközési modellek szerint a törpebolygón legalább 10-15 nagy, 400 kilométert meghaladó átmérőjű, és legalább 40, 100 kilométert meghaladó méretű becsapódási kráternek kellene lennie. Ezzel szemben a NASA Dawn űrszondája utóbbiból mindössze 16-ot talált, és egyetlen olyat sem, amelynek átmérője meghaladná a 280 kilométert. A kráterek mérete és eloszlása fontos információ a kutatók számára a bolygók és az aszteroidák korával, felépítésével és geológiai történetével kapcsolatban. A Ceresről azt tartják a Csillagászat.hu cikke szerint, hogy a magja 4,5 milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszer hajnalán alakult ki, mérete pedig kisebb égitestekkel ütközve növekedett az idők során. Néhány nagyobb testvére hasonló módon még nagyobb égitestekké, bolygókká állt össze. A Ceres és a fő kisbolygóöv aszteroidái valójában a bolygókeletkezési folyamat maradványai.

Bár a Ceres átélte a Naprendszer fejlődésének rendkívül heves, ütközésekkel tarkított fázisát, és a Dawn űrszonda által a felszínéről készített felvételeken számtalan kicsi becsapódási kráter látszik, igazán nagyok azonban nincsenek, a legnagyobb, egyértelműen ilyen eredetű objektum a már említett 280 kilométeres maradvány. Ez a tény a kráterek méretével és eloszlásával foglalkozó modellek többségét komoly kihívás elé állítja, és nem illeszkedik a korábban lefényképezett aszteroidákról kialakított képünkhöz sem. Például a Ceres méretének mindössze felét elérő Vesta kisbolygón a Dawn hatalmas, az égitest egyik felét teljesen beborító krátereket fényképezett, az egyik mérete például eléri az 500 kilométert. A kutatás vezetője, Simone Marchi (Southwest Research Institute, Space Science and Engineering Division) és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a Ceres felszínén korábban létező nagy kráterek jelentős részét a törpebolygó különleges összetételével és belső fejlődésével kapcsolatos, hosszú időn keresztül zajló folyamatok tették felismerhetetlenné.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.