Az utolsó szívdobbanás után

Hogyan alakul ki a hullamerevség?

A halál beálltát követően a holttesten számos elváltozást figyelhetünk meg, melyek tipikusan csak a már élettelen szervezetben alakulnak ki. Ezeket összefoglaló néven hullajelenségeknek nevezzük.

2008.11.07 16:45National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ezek közé soroljuk a hullamerevséget (rigor mortis) is, mely az izmok és az ízületek időleges merevségét jelenti. A hullamerevség kialakulásában megfigyelhető egyfajta törvényszerűség, melyet leírója után Nysten-szabálynak nevezünk.

A jelenség az utolsó szívdobbanás után kb. 2-4 órával jelenik meg a hullán és hozzávetőlegesen 6-12 óra alatt fejlődik ki, azaz ennyi idő alatt terjed ki az egész testre.

48-72 órán keresztül áll fenn, majd fordított sorrendben oldódik. A merevség ugyanis először a rágóizmokat és az állkapocsizületet érinti, innen terjed tovább a nyakra, a törzsre, végül pedig a végtagokra.

A hullamerevség egyes stádiumainak elkülöníthetősége fontos segítséget nyújt az igazságügyi orvostanásznak a halál időpontjának megállapításában. A rigor mortis létrejöttének molekuláris háttere jól ismert.

Az élő izomsejtek membránjának kalciumion áteresztő képességét egy energiaigényes ionpumpa rendszer szabályozza. Alap esetben ez a rendszer a sejtből a sejt közötti tér felé szállítja a kalciumionokat, melyhez a sejtben termelődő ATP (adenozin-trifoszfát) szolgáltatja a szükséges energiát. Ha az izomsejtbe kalcium áramlik, végső soron izom összehúzódás jön létre.

Az izomsejtekben ugyanis ún. kontraktilis miofibrillumok, azaz izomfehérjék (aktin és miozin) találhatók, melyek egymással kölcsönhatásba lépve izom összehúzódást, más néven kontrakciót generálnak.

A miofibrillumok mindaddig kapcsolódva maradnak, míg az ATP-vel „fűtött” ionpumpák ki nem juttatják a megfelelő mennyiségű kalciumiont a sejtből. A halál beálltát követően a már élettelen, de struktúrájukban még ép izomsejtek nem termelnek több ATP molekulát, így annak sejtbéli koncentrációja rohamosan csökken.

Ebből következik, hogy a pumpamechanizmus sérülése miatt a kalciumionok intracelluláris (sejten belüli) koncentrációja viszont emelkedik, melynek folytán aktin-miozin interakció, vagyis izom összehúzódás jön létre.

Ez az izomösszehúzódás okozza az izületek átmeneti fixáltságát, mely nem más, mint a hullamerevség.

48-72 óra múltán viszont a holttest rothadásnak, bomlásnak indul, így a sejtek autolitikus (önmagát lebontó) enzimeinek köszönhetően az izomfehérjék struktúrája is megbomlik, leépül, ami azt eredményezi, hogy az izmok elernyednek, tehát a hullamerevség oldódik.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.