Egy hosszú életű műhold közelgő vége

Elfogyott az üzemanyag - irányíthatatlanul zuhan be a műhold

Valamikor 2016 májusa és 2017 novembere között várható az "égi áldás". A valószínűsége, hogy emberi sérülést okozhat, kétszer nagyobb, mint amit a NASA szabályzata normális esetben még elfogadható kockázatnak tart.

_{2014.09.20 09:00ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Noha a NASA és a Japán Űrügynökség (JAXA) már 2013-ban pályára állította a GPM-Core műholdat (Global Precipitation Measurement Core Observatory), amely tovább folytatja a trópusi övezetben hulló csapadék mennyiségének mérését, területi eloszlását és időbeli változásának vizsgálatát, a fejlettebb műszerezésű eszköz nem oldja meg elődjének, a TRMM (Tropical Rainfall Measuring Mission) szatellitnek a problémáját.

Mindazonáltal, a TRMM jóval túlélte 3 évesre tervezett működési élettartamát, ugyanis még bőven üzemképes, mostanra azonban lényegében elfogyott a fedélzeti hajtóanyaga - írta az Űrvilág.hu. 2005-ben még a kifogyóban lévő mennyiség elegendő lett volna, hogy a szokott helyre, a Csendes-óceán lakott területektől távoli déli része fölé manőverezve szabaduljanak meg az űreszköztől. Ehelyett a megspórolt hajtóanyagot a program folytatására szánták és egészen 2016 elejéig szeretnék tovább használni.

_{A Föld körül keringő TRMM műhold. Tömege hajtóanyag nélkül 2621 kg - Fantáziakép: NASA}

A tartály tartalma csupán annyira elég, hogy egy-egy veszélyes űrszemétdarab elől kitérjen az űreszköz, de pályamagasságot már nem tud korrigálni a földi irányítás, éppen ezért többé nem tudják "visszaemelni" a 400 kilométer magasban is tapasztalható kis légellenállás miatti folyamatos "süllyedéséből".

Kilenc évvel ezelőtt szakértői elemzést követően a NASA akkori vezetője, Mike Griffin döntött úgy, hogy nem vetnek véget a TRMM munkájának, pedig a számok azt mutatták, hogy a TRMM irányítatlanul lezuhanó darabjai 1:5000 valószínűséggel okozhatnak emberi sérülést. Ez kétszer akkora érték, mint amit a NASA szabályzata normális esetben még elfogadható kockázatnak tart. Egy 2002-ben végzett kockázatelemzés azonban azt is felmérte, hogy a műhold leállításából mekkora kár származhat. A TRMM mérési adatai ugyanis akkor pótolhatatlannak tűntek a trópusi viharok (hurrikánok, tájfunok) fejlődésének, útvonalának előrejelzéséhez. Márpedig ezzel jóval több emberélet volt megmenthető.

Tehát a TRMM az elkövetkező három év során valamikor belép a sűrű légkörbe. Hogy ténylegesen mikor, arra egyelőre csak nagyon pontatlan előrejelzés adható: valamikor 2016 májusa és 2017 novembere között. Mindez függ a naptevékenységtől, s ezzel összefüggésben a felsőlégkör kiterjedésétől.

Amikor a műhold majd valóban belép nagy sebességgel a légkör sűrű rétegeibe, legnagyobb részt megsemmisül a keletkező hőtől. Egyes részegységei azonban átvészelhetik a zuhanást, így a felszínt is elérhetik. Nekünk itt Magyarország területén biztosan nem kell emiatt aggódnunk, hiszen a műhold pályahajlása az Egyenlítő síkjához képest 35°. Ez azt jelenti, hogy ha bármi le is esik belőle, az a 35°-os déli és északi szélességi körök közti sávban történhet csak. Egy biztos: a TRMM visszatérése irányítatlan lesz, nem tudják majd befolyásolni a leesése helyét.

Kit vágott már fejbe műhold?

A felmerülő aggodalmak ellenére eddig még sosem esett senkinek a fejére egy visszatérő űreszközdarab. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a visszaeső műholdak végül semmilyen kárt sem okoztak, sőt jellemzően azt sem tudjuk, végül pontosan hol értek földet, vagy még inkább tengert a darabjaik. Sőt, a NASA légkörkutató UARS műholdja (2011) esetén az előzetesen becsült kockázat még nagyobb is volt a mostaninál. Ugyanez mondható el a szintén 2011-ben leesett ROSAT röntgencsillagászati műholdról. A Föld gravitációs terét felmérő európai GOCE 2013-as megsemmisülésének becsült kockázata alatta maradt a TRMM esetére számított értéknek.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter