Itt egy újabb jégóriás

Uránusz-hasonmást fedeztek fel a csillagászok

A más csillagok körül keringő távoli, közepes méretű jégóriások szinte teljesen elérhetetlenek a mai észlelési módszerekkel. Mégis sikerült egy "másik" Uránuszra bukkanni.

2014.09.04 07:49ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Kezdjük azzal, hogy a Naprendszerben háromféle bolygótípust találunk: a Naphoz közeli apró kőzetbolygókat, távoli gázóriásokat és még távolabb keringő, valamivel kisebb jégóriásokat. Az ismert exobolygók szaporodásának köszönhetően más csillagok körül is találtunk kőzetbolygókat és távoli, hatalmas gázóriásokat. Sőt, néhány, nálunk ismeretlen kategóriával is megismerkedtünk: a forró Jupiterekkel, a szuperföldekkel, a csillaghoz közeli mini-Neptunuszokkal – írja a Csillagászat.hu cikke. De a megfigyelési módszerek korlátai miatt eddig egy olyan bolygót sem sikerült találni, amelyik az Uránuszra vagy Neptunuszra hasonlítana.

Az Uránusz és gyűrűi a Hubble-űrtávcső kompozit felvételén. Forrás: NASA/ESA

Ez azért van, mert a két jégóriás nagyon távol kering a Naptól: az Uránusznak 84, a Neptunusznak 165 évbe telik megkerülni a csillagunkat! Egyértelmű, hogy az ilyen hosszú keringés alatti változások megfigyelésére egy emberöltő is kevés. A közvetlen leképezéshez pedig ezek a bolygók egyelőre túl kicsik és halványak. Egyetlen lehetséges út maradt, mégpedig a mikrolencsézés.

A Csillagászat.hu szerint ennél a módszernél a fény nagy tömegű égitestek körüli elhajlását használják ki. Ahogy egy csillag-bolygó páros elhalad egy háttércsillag előtt, időlegesen fókuszálják annak fényét felénk. Ez a módszer pedig elsősorban a távoli bolygókra érzékeny.

Felcsillant a távoli csillag-bolygó páros

Az OGLE felmérés chilei távcsöve még 2008 márciusában észlelt egy nagyon gyors, mindössze 2 napig tartó felfényesedést, amit egy fél éven át zajló, lassabb lencsézés követett. A kutatókban már ekkor felmerült, hogy az OGLE-2008-BLG-092 sorszámú jelenséget egy egymástól távoli csillag-bolygó páros okozhatja, de akkor még nem volt elég adatuk modellezni az eseményt. Végül 2010-ben, amikor az OGLE legújabb, negyedik fázisa elkezdődött, egy harmadik, még fényesebb lencsézés is történt ugyanitt.

A fénygörbe a három felfényesedéssel. Az inzert a bolygó lencsézését mutatja, felnagyítva. Forrás: Poleski et al

Az Ohio-ban található Varsói Egyetemi Obszervatóriumában lengyel szakemberek végül arra a következtetésre jutottak, hogy a három lencsézést egy anyacsillag és a körülötte keringő bolygó, valamit egy vörös vagy barna törpe kísérőcsillag okozhatta. Már a három felfényesedés alakja is mutatta, hogy az égitestek távol vannak egymástól, mert nem komplikálták egymás fénygörbéit. A részletes modellezés alapján a rendszer körülbelül 7000 parszekre (a csillagászatban használt távolság egyik mértékegysége, a távolság, amelyből egy CsE egy ívmásodperc szög alatt látszik) lehet tőlünk. A két csillag 41 Csillagászati Egységre (1 CsE kerekítve 150 millió km) volt egymástól a megfigyelés idején, ez kicsit több, mint a Nap-Pluto távolság. A bolygó pedig a két csillag között kering.

Uránusz, merre vagy?

A paraméterei hasonlítanak az Uránuszra: tömege nagyjából háromszorosa a jégbolygóénak, vagyis sokkal kisebb a Jupiternél, távolsága pedig 13 CSE. Ezzel a Naprendszerben közel félúton lenne a Szaturnusz (9,6 CSE) és az Uránusz (19,1 CSE) között. De mivel a főcsillag halványabb a Napnál, az OGLE-2008-BLG-092LA-b bolygó valójában hasonló besugárzást kap, mint a mi Uránuszunk.

Az égitestek pozíciói, és a háttércsillag haladása hozzájuk képest. Az 1. a főcsillag, a 2. a kísérő, a B jelöli a bolygót. Forrás: Poleski et al

Ennek köszönhetően a bolygó nagyjából olyan messze van a rendszer hóhatárától (attól a távolságtól, ahol a különböző jegeket már nem párologtatja el a csillag), mint az Uránusz a mienktől.

Mint ismeretes, a hóhatárnak a bolygókeletkezésben perdöntő szerepe van, csak ezen túl születhetnek óriásbolygók. Csakhogy a Naprendszer esetében már tudjuk, hogy az Uránusz és Neptunusz a Naphoz és a hóhatárhoz közelebb kellett, hogy keletkezzen, különben nem tudtak volna ennyi anyagot magukba gyűjteni. Csak később, a Jupiter és Szaturnusz kölcsönhatásai miatt kerültek a mai távolságukba. Más bolygórendszerek távoli bolygóit megfigyelve választ kaphatunk arra, hogy ezek az események mennyire elterjedtek másfelé – írta Molnár László a szakcikkben. Sajnos az OGLE-2008-BLG-092 esetében a második csillag jelenléte komplikálja a helyzetet, de remélhetőleg további felfedezések is jönnek majd.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.