Télálló papagájok az Állatkertben

Érdekes fajjal gazdagodott a Fővárosi Állat- és Növénykert madárgyűjteménye. Az Új-Zélandon őshonos kea nevű papagájfaj ritkaságán kívül társasági szokásaival és műszaki érdeklődésével hívja fel magára a figyelmet.
_{2004.11.18 15:56}

A természettudósok Nestor notabilis, azaz "említésre érdemes doyen" néven ismerik, de a világ legtöbb nyelvében a maori eredetű "kea" szó használatos az állat megnevezésére. Mivel hazai állatkertben eddig nem mutatták be, a nagyközönség korábban inkább csak természetfilmekből ismerhette. Most azonban a Fővárosi Állat- és Növénykert Madárházának szomszédságában is megtekinthető ez a ritka állatfaj.

A keáknak otthont adó műemlék röpdében jelenleg egy pár látható, név szerint Totyi és Galiba. Galiba, a tojó a Schönbrunni Állatkert tenyészetéből származik, Totyi, a hím pedig Stuttgartból érkezett Budapestre. A két állat láthatóan remekül megfér egymással, mivel azonban a kea kifejezetten társas faj, az Állatkert a közeljövőben további egyedekkel kívánja a párost csapattá bővíteni.

A csaknem egy kilogrammosra megnövő madár őshazája Új-Zéland déli szigete, az ottani alhavasi cserjések, erdős völgyek lakója 600 és 2000 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Ennek megfelelően a hideget is jól viseli, és a magyarországi éghajlaton a téli időszakban is a kinti röpdében maradhat.

Tápláléka igen változatos: leveleket, rügyeket, hajtásokat, virágokat és magvakat éppúgy elfogyaszt, mint különféle rovarokat, vagy pókokat. Különösen kedveli a bogyókat, és alkalmanként dögöt is eszik. Egyébként úgyszólván állandóan táplálék után kutat, rendkívül kíváncsi, és mindent igyekszik megvizsgálni, elcsenni, ami valamelyest ehetőnek tűnik.

Emiatt tréfásan Új-Zéland szarkájaként is szokták emlegetni. Állatkerti körülmények között mindez úgy nyilvánul meg, hogy a keák rendkívüli műszaki érdeklődésükkel hívják fel magukra a figyelmet: mindent alaposan megvizsgálnak és szétszerelnek.

Állománya a szabad természetben sajnos csökkenőben van. Ezt részben az illegális vadászat, és bizonyos mértékben a környezetszennyezés okozza, leginkább azonban az Új-Zélandra az ember által betelepített, ott nem őshonos emlősök veszélyeztetik a keák fennmaradását.

Ha a kihalás veszélye ma még nem is fenyegeti közvetlenül, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) természetvédelmi szempontból "sebezhetőnek" minősíti a fajt, és ezért a kea a veszélyeztetett állatfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó ún. Washingtoni Egyezmény II. függelékében is szerepel. Állatkertekben világszerte 134 egyed él ebből a fajból, Európában pedig egységes törzskönyvet is vezetnek az állatkerti keákról.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!