Száztizenöt éve született Marc Chagall

Száztizenöt éve, 1887. július 7-én született Vityebszkben Marc Chagall orosz származású francia festő, a XX. század kiemelkedő képzőművésze.
_{2002.07.05 13:17, Forrás: MTI}

Nyugat-Oroszországban, kilencgyermekes vallásos zsidó családban látta meg a napvilágot. Apja egy heringraktárban dolgozott, anyjának fűszerüzlete volt. Chagall a helyi zsidó iskolába, majd a vityebszki orosznyelvű gimnáziumba járt. Egy vityebszi festőnél, Jehuda Pen műhelyében kezdett festeni. 1907-ben Szentpétervárra ment, ahol Léon Bakstnál három évig tanult. E korai éveire jellemző A halott című képe, és a Jegyesem fekete kesztyűben, melyek már a szürrealizmus jegyében készültek.

1910-ben egy pártfogója segítségével Párizsba utazott, ahol avantgárd költőkkel és festőkkel ismerkedett meg: Max Jakobbal, Apollinaire-rel, Soutine-nal, Delaunay-vel, Léger-vel és másokkal, nagy hatást tett rá a kubizmus. Ösztönzésükre kibontakoztak Chagallban azok a költői és irracionális tendenciák, amelyek már oroszországi képein feltűntek. A párizsi impresszionista, fauvista és posztimpresszionista festők hatására ő is élénkebb színeket kezdett alkalmazni. Ekkori jellegzetes művei: Én és a falu, Tisztelet Apollinaire-nek, Golgota, A muzsikus, Párizs az ablakomból.

Ezeken már feltűnik jellegzetes komplexitása, montázsszerűen szétszórt motívumai jelzik, hogy a művész álmainak belső teréről van szó. Képzeletének fő forrásai a gyermekkori, vityebszki emlékek, a képek légköre jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéz, a főszereplő gyakran maga a festő.

Miután Párizsban már szerepeltek képei a szalonokban, megnyithatta első saját tárlatát Berlinben, 1914-ben, a Der Sturm galériájában. Művei erősen hatottak a német expresszionistákra. Ezután hazatért Vityebszkbe, az I. világháború kitörésekor viszonylag realista képeket festett: Az imádkozót, a Zöld rabbit. 1915-ben megnősült, felesége egy vityebszki kereskedő lánya, aki több képén szerepel, így A születésnap-on, vagy a Kettős portré borospohárral címűn.

1917-ben üdvözölte a forradalmat, a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosa lett, helyi múzeumot és akadémiát tervezett. Két és fél év küzdelmei után azonban feladta a harcot, s Moszkvába költözött. Itt Sólem Áléhem darabjaihoz tervezett díszleteket és jelmezeket, s falfestményt a Zsidó kamaraszínház számára. 1922-ben végleg elhagyta hazáját, Berlinbe ment, majd 1923-ban Párizsban telepedett le.

Elsajátította a rézmetszés technikáját, illusztrálta Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit, s elkezdte a Biblia feldolgozását. Ekkor kevesebb képet festett, de Az Eiffel-torony szerelmesei és a Cirkusz költőisége nagy népszerűséget szerzett neki. Hitler előretörésére a művész új látomásokban reagált,ilyen a Fehér keresztrefeszítés.

Sokat utazott, kiadta önéletrajzának francia változatát. 1941-ben a németek elől Amerikába menekült. Felesége, 1944-es halála után, számos képén megjelent, sokszor menyasszonyként: Körülötte, Esküvői gyertyák, Nocturne. 1945-ben Sztravinszkij Tűzmadarának díszleteit és jelmezeit tervezte New Yorkban. Itt rendezett nagy retrospektív kiállítása az amerikai közönséget is meghódította.

1948-ben ismét Franciaországba költözött, Vance-ban telepedett le. 1952-ben ismét megnősült. Új korszakának művein Párizs képei dominálnak. Díszleteket készített az Operának, üvegablakot tervezett a metzi székesegyháznak s a jeruzsálemi Héber Egyetemnek. 1964-ben fejezte be a New York állambeli Fulton templomablakait és a párizsi Opera mennyezetfreskóit, majd A zene forrásai és A muzsika diadala című falfestményeit a New York-i Metropolitan Operában. 1966-1969 közt a jeruzsálemi parlament fali pannóit tervezte meg. 1973-ban Nizzában megnyílt a Chagall-múzeum, 1977-ben a Louvre nagy retrospektív kiállítással tisztelgett előtte. 1985. március 28-án halt meg Párizsban.

Chagall munkái a személyes élményeket a forma szimbolikus elemeivel ötvözik, inkább a belső költői erőre, mint a festészet logikájára támaszkodva. Fiatalkori műveiben a szürrealizmus előtt elsőként tudta a pszichikai valóságot kifejezni. Gazdag látomásaival, virágcsokrok, bohócok, repülő szerelmesek, fantasztikus állatok, bibliai próféták, háztetőn játszó hegedűsök motívumaival Chagall századunk nagy újítói közt a legnépszerűbbek egyike lett.

Irányzatokhoz nem sorolható, egészen különálló egyéniség volt, aki nem a jelenségeket, hanem azok emlékképét ábrázolta. Álomszerű témáit gazdag színekkel és könnyed, festői stílusban jeleníti meg, mely - bár az expresszionizmusra, a kubizmusra és az absztrakcióra is épül - megőrzi személyes jellegét. A tárgyakat szabadon társítja azok érzelmi jelentősége szerint. Legjobb képein szereplő vizuális metaforái szinte példátlanok a modern művészetben.

Első, 1907-10 közti korszakának témáit sötét színekben s hagyományos formák keretén belül jeleníti meg. 1910-től a húszas évek végéig a kubista képépítés és a modern színelmélet eredményeit alkalmazta, 1930-tól pedig a korábbi műveinek jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, kecske, virágcsokor, szerelmespár, hal, stb.) formai kötöttségektől mentesen, lelki viharainak hatására népesítik be a vásznait.

Önéletrajza Életem cím alatt magyarul is megjelent. A magyar közönség harminc év után két nagy tárlaton is láthatta képeit Budapesten, legutóbb 2001-ben a Zsidó Múzeumban, valamint művészplakátjait ugyanabban az évben a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!