Gótikus szobrok a középkori királyi palotából

A budai szobrok rendkívüli művészi értékűek, mestereik nem egyszerűen másolták a kor szokásos ábrázolási formáit.
_{2003.08.04 19:12, Forrás: Vármúzeum}

1974-ben a királyi palota előtti polgárházak egyik betömött pincéjéből került napvilágra az a több mint hatvan összeállítható szobortorzóból és több ezer kisebb-nagyobb töredékből álló gótikus szoborlelet, amely alapvetően kitágította ismereteinket Zsigmond király korának udvari művészetéről. Az egyházi és világi témákat egyaránt ábrázoló szobrok Európa különböző régióiból érkezett elsőrangú mesterek alkotásai, amelyek a szobrászműhely felbomlása után több esetben még félkészen földbe kerültek máig tisztázatlan körülmények miatt.

A budai szobrok rendkívüli művészi értékűek, mestereik nem egyszerűen másolták a kor szokásos ábrázolási formáit, hanem éppen ők alakítottak ki új művészi megoldásokat. A szobrok megalkotása közben többféle kőfaragó hagyomány, Európa különféle vidékeinek művészeti stílusa ötvöződött itt össze. A kisméretű, egyházi szobrok formáinak eredetét leginkább a francia királyi udvar szobrászai által a 14. század végén kialakított stílusban találhatjuk meg. A világi témájú alkotások stíluskapcsolatai szintén ugyanide vezetnek, de áttételesebb módon: a közeli Ausztria, Stájerország és a környező vidékek szobrászatában találunk a legtöbb rokonságra.

A budai középkori királyi palota egyik legnagyobb építtetője (Luxemburgi) Zsigmond király volt. Uralma alatt, az 1400-as évek első negyedében az épületegyüttest a korszak európai királyi rezidenciáival vetekedő mértékben bővítették ki, új palotákat és tornyokat emeltek. Nehéz lenne ma már pontosan meghatározni, melyik volt az az épület, vagy épületek, amelyek számára ezek a szobrok készültek.

Megemlítjük például Zsigmond király nagy palotáját, amely mintegy 70 méter hosszú és 25 méter széles volt és két szintből állt, felső szintjét egyetlen hatalmas nagyterem foglalta el méltó keret nyújtva egy ilyen hatalmas szobrászati anyag elhelyezésére. Arról sem szabad azonban elfeledkeznünk, hogy a szobrok lelőhelyétől a palotával ellenkező irányban nagyjából ugyanakkora távolságra, mint a királyi palota emelkedett a Szűz Mária, vagy más néven Szt. Zsigmond templom, amelyet Zsigmond királyi kápolnának szánt és gazdagon díszíttetett. Ez az épület szintén számba jöhet, mint a szobrok egykor szándékolt felállítási helye.

A gótikus szobrok feltárását Zolnay László irányítása mellett végezték. A megtalálása pillanatától fogva a Vármúzeum legféltettebb kincsének számító műtárgyakat már 1975-ben láthatóvá tették a nagyközönség számára a királyi palotát bemutató állandó kiállítás részeként a Gótikus nagyteremben és a Kápolnában, miután Szakál Ernő, a kor legnagyobb szobrász-restaurátor egyénisége máig vitathatatlan módszerességgel és aprólékos türelemmel megtisztította, majd restaurálta a töredékeket. 1992 óta új helyen, a múzeum épületének földszinti dunai szárnyán tekinthető meg a gótikus szobrok állandó kiállítása. Az új bemutatás teljességre törekedett, a raktárban maradt jelentős torzókkal és töredékekkel egészítette ki a már eddig is látható tárgyakat.

A kiállítás készítése során lehetőség nyílott a több ezer töredékből álló teljes leletanyag újbóli áttekintésére is, amely újabb illesztésekre adott módot Módy Péter szobrász-restaurátornak. Az új, klimatizált kiállítóterem látványtervét Héjjas Pál készítette, neki köszönhetjük az elzárt ablakok mögötti kincstárt idéző hangulatot, a mesterséges fény segítségével emelve ki a szobrok szépségét és rejtve el a töréseket, sérüléseket.

cím: 1014, Budapest, Szent György tér 2.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!