Ötszáz éve fedezték fel Szent Ilona szigetét

Ötszáz éve, 1502. május 21-én fedezte fel Joao da Nova Castella, portugál szolgálatban álló spanyol hajós Szent Ilona szigetét.
_{2002.05.20 16:37}

Castella Szent Ilonának, Nagy Konstantin császár anyjának napján bukkant az Atlanti-óceán déli részén, Afrikától nyugatra fekvő, addig ismeretlen, lakatlan szigetre, és a 328-ban elhunyt szentről nevezte el. A vulkáni eredetű terület létéről sokáig csak a portugálok tudtak, akik egyéb felfedezéseiket, pl. Brazíliát, vagy az indiai hajóutat is igyekeztek más hatalmak előtt titokban tartani.

Szent Ilonát csak 1588-ban találta meg az angol Cavendish angol kapitány, s a sziget hamarosan a Kelet-India felé tartó európai hajók fontos kikötője lett, elsősorban kitűnő ivóvize miatt. A hollandok 1645-51 között elfoglalták, de 1659-ben a Brit Kelet-Indiai Társaság tulajdona lett, cserébe a Jóreménység-fokért.

Az angolok 1660-ban alapították a szigeten az első telepet, majd 1673-ban a St. James erődöt, bár ebben az évben a hollandok egy időre visszaszerezték Szent Ilonát. Ekkor a lakosság felét már az Afrikából behurcolt rabszolgák tették ki, akik csak az 1826-1836 közti években nyerték el szabadságukat. 1676-ban Edmond Halley angol csillagász itt vizsgálta a déli éggömb csillagait és állította össze jegyzéküket. Az 1870-es évektől, a gőzhajók elterjedése és a Szuezi-csatorna 1869. évi megnyitása után a hajózási útvonalak átrendeződtek, a sziget jelentősége csökkent.

Szent Ilona elsősorban amiatt vált világhírűvé, hogy Napóleont 1815-ben e félreeső helyre száműzték az angolok, tanulva a francia császár 1814-es elbai visszatéréséből. (A Bécsi Kongresszuson felmerült még Mauritius, Santa Lucia és Trinidad is.) Napóleon itt is halt meg, Longwood helységben 1821. május 21-én, korábbi feltételezések szerint gyomorrákban, egyre több bizonyíték bukkan fel azonban arrat, hogy megmérgezték, részben politikai okból, részben féltékenységből.
Napóleon száműzetése idején került a terület a brit korona joghatósága alá, s ezt 1834-ben véglegesítették. A császár hamvait 1840-ben szállították vissza Franciaországba, ma a párizsi Invalidus-dómban nyugszik. Üres sírja Longwood közelében ma is látható.

1771 májusában Cook kapitány is megfordult Szent Ilonán. 1898. március-áprilisában Joshua Slocum járt itt, az első vitorlázó, aki egyedül hajózta körül a Földet. Az 1899-1902-es búr háború idején az angolok ide hozták foglyaikat, köztük Cronje búr tábornokot is.

A sziget ma brit koronagyarmat, élén kormányzó áll.

A kormányzói palota nevezetes kísérteteiről, a korábbi időkben a szigeten számos boszorkányhistóriát tartottak számon.

A sziget területe 122 négyzetkilométer, hossza délnyugat-északkeleti irányban 17 km, legnagyobb szélessége 10 km. Afrika nyugati partjaitól 1950 km-re fekszik, a nyugati hosszúság 6, a déli szélesség 16 foka körül. Csillagvizsgálója a sok felhőtlen éjszakán kiválóan alkalmas az égbolt megfigyelésére. 1928 óta ide tartozik az 1100 kilométerre északnyugatra fekvő Ascension, 1938-tól a Tristan da Cunha szigetcsoport is, Szent Ilonától mintegy 2000 km-re délre, és még néhány távoli földdarab.

A sziget felszínét nagyrészt hegyek borítják, működő vulkánja nincs, legmagasabb pontja a Diana-csúcs, 823 m. Éghajlata egészséges, száraz, enyhe, növény- és állatvilága a benépesedés során behurcolt fajokkal cserélődött ki. Valamikor hatvannál több, csak itt honos növény élt Szent Ilonán, melyekből mára 45 maradt, 40 százalékukat kihalás fenyegeti. A portugálok valaha kecskéket tettek partra, hogy a tengerészek húst találjanak a szigeten, s ezek teljesen lelegelték a terület nagy részét. A környezetvédők ma vissza próbálják fordítani a hanyatlás folyamatát, új életre keltenek olyan fajokat, amelyekből csak egy-egy egyed maradt, az utolsó példányokat szaporítják, s utódaikat visszatelepítik a vadvilágba. Kézzel(!) végzik a beporzást, mert a méheknek túl messze van a sziget.

1967-ben Szent Ilona önkormányzatot kapott, helyi törvényhozó és végrehajtó szervek jöttek létre. Székhelye és kikötője Jamestown, 1500 lakossal. A 12 fős Törvényhozó és a három tagú Végrehajtó Tanács elnöke a brit kormányzó. 1989-ben saját alkotmány lépett életbe. 7400 fős népessége európai, brit, afrikai és ázsiai bevándorlók leszármazottja, a hivatalos nyelv az angol.
A költségvetés kétharmadát, évi nyolcmillió fontot Nagy-Britannia adja, a többi postabélyegek eladásából, vámokból és kikötői díjakból ered. Jamestownban időnként személy- és teherhajók is kikötnek Dél-Afrika és Nagy-Britannia között, repülőtér és vasút nincs a szigeten. A sziget a rendszeres járatokat tekintve csak a St. Helena postahajóval érhető el, mely kéthavonta közlekedik Nagy-Britannia - Kanári szigetek - Ascension - Szent Ilona - Fokváros útvonalon, esetenként Tristan da Cunhát is érintve.

A gazdaság fő ágai a növénytermesztés, az állattenyésztés és a halászat. Az 1960-as években fellendülést hozott, hogy az Ascension szigeti hírközlési központ építkezésén sok Szent Ilona-szigetit alkalmaztak.
Ma elég kilátástalan a helyzet, az ökológiai turizmustól remélnek fellendülést, s hogy megszűnjék a sziget anyagi függése Londontól. Amíg a brit posta az 1960-as években a szizálról át nem tért a műanyag zsinegre, a len volt a legfőbb exportcikk, s itt terem a világ legmagasabb önköltségű kávéja. Szennyezettség nincs a szigeten, a vegyszerek és műtrágya nélküli biotermékek növekvő világpiacára be tudna törni, de ehhez befektetőkre lenne szüksége.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!