Interjú a Dixiland Band együttes frontemberével

Az együttes negyvenhat évi fennállása óta számtalan hazai és külföldi koncertet adott már, körülbelül 8200-at.
_{2003.07.05 11:31, Forrás: ma.hu}

A Benkó Dixieland Band 1957-ben alakult, tagjai: Halmos Vilmos (zongora), Nagy Jenő (bendzsó), Czakó Tíbor (dob), Kelemen Zsolt (bőgő), Nagy Iván (pozan), Zoltán Béla (trombita), és Benkó Sándor (klarinét). Az együttes negyvenhat évi fennállása óta számtalan hazai és külföldi koncertet adott már, körülbelül 8200-at. Jelentős magyar, illetve nemzetközi díjakban, kitüntetésekben is részesültek az évek folyamán. Az együttes frontemberével, Benkó Sándorral beszélgetett munkatársunk.

Benkó úr, Önök mára egy világhírű jazz együttest alkotnak, mik voltak a kezdetek, hogyan született meg a Benkó Dixieland Band?

A mi kezdő korunkban azért teljesen mások voltak a körülmények. A "köznép" felfogása szerint voltak profi muzsikusok, akik vendéglátó feladatot láttak el, és voltak koncert zenészek, akik általában klasszikusok voltak. Ezek a zenekarok ritkán adtak saját koncerteket. Az az amatőr zenélés, amit ma úgy képzelünk el, hogy bármilyen gyerekcsoport összeáll, elkezd zenélgetni, felmegy a színpadra, az nem létezett, mert minden fellépéshez úgynevezett ORI vagy Filharmónia engedélyt kellett beszerezni.

A forradalom után azonban nem nézték már mindezt olyan szigorúan, így kezdődhetett el a mi történetünk is 1957-ben. Klasszikus zenét játszó gyerek, elkezdtek valami más műfajjal foglalkozni. Mi ugye Armstrong nyomdokain indulva a dixieland muzsikát szerettük és játszottuk, de párhuzamosan vele, mivel fiatalok voltunk az egyetemi, főiskolai klubokban mindig szólt a tánczene, vagy a Rock and roll. A népszerűség nagyon hamar jött, hiszen ebben az időben kevesek játszottak úgynevezett luxemburgi zenét. Rengeteg ilyen klubban tartott koncert, buli után mi is megalapítottuk a saját klubunkat a legendás Béka Klubot.

Említette azt, hogy azok kezdtek játszani könnyűzenét, akik előtte klasszikus muzsikálással foglalkoztak, mennyire áll messze a jazz, illetve a dixieland a komolyzenétől?

A zene amikor megszületett, 1880-90-től mindig olyan környezetbe volt szorítva, ahol ettek, ittak, mulattak rá. Tehát a zene olyan értelemben nem volt leválasztva, hogy van koncert zenekar meg ilyen meg olyan. Voltak utcai népünnepélyek és kocsmák, hangulat keltő zenekarok, össznépi banzáj, és mellette ment a zene és a tánc. Akkor még semmiféle ilyen jellegű zene nem volt, ez az egy jelent meg, a new orleans-i traditional jazz, aminek a tánc természetes eleme volt.

1934 körül volt először az, hogy egy Benny Goodman nevezetű klarinét játékos csinált egy olyan koncertet, ahol nem hagyta táncolni a nézőket. Ennek a hatására indultak el az olyan jellegű koncertek ahol már nem táncoltak, hanem figyeltek az emberek. Tehát lassan bár, de kialakult a jazznek olyan fajtája is melyre eszünk-iszunk táncolunk és egy olyan is melyre inkább odafigyelünk. A Benkó Dixieland inkább színházakban, kongresszusi központokban lépett fel, így tudatosan irányította magát azok közé az előadók közé, akik a koncerteket részesítették előnyben.

Az együttes eddigi fennállása óta több mint 8200 koncertjük volt. Melyik az amire jó visszaemlékezni, ami valamiért megragadt?

Azt hiszem egyet nem lehet kiragadni, mert tényleg rengeteg fellépés volt és rengeteg élmény. De ha különböző szempontok szerint nézzük, akkor meg kell említenem a Szingapúr Jazzfesztivált ahol olyan különleges sikert értünk el azon a távol-keleti részen, ahol a kínaiaknak nem szokásuk az őrjöngés a felállás a fütyülés. Portugália is emlékezetes marad, ahol mintegy 300.000 embernek játszottunk, ami ugye egy elképesztő tömeg elképesztő siker. Különleges élmény volt a Breda Jazzfesztivál egyik gálája, amely érdekessége az volt, hogy a műsor délelőtt 11 órakor kezdődött, mi pedig hajnali háromra lettünk beosztva és mégis akkora sikerünk volt, hogy a lapok másnak úgy írtak rólunk, hogy a Grandiose Benkó Dixieland Band.

Visszatérve napjainkhoz, úgy értesültem, hogy megkezdődött a nyári turné melynek keretében többek közt a Dominikánus udvarban is fellépnek július 8-án és 30-án. Van varázsa a szabadtérnek, illetve miben más mint a koncertterem?

Nyáron jellemző a koncertszervezőkre, hogy a kis 400-500 fős koncerttermek, színházak helyett a szabadba szervezik a műsort. A szabadtér egyébként nagyon nagy kihívás, de a legjobb akusztikájú hely is ahol játszani lehet. Más légkör uralkodik az ilyen fellépéseken, több a humor, oldottabb a hangulat. Én is többet beszélek és a közönség is oldottabb. Ha elered az eső az nagy baj, ám a szervezők általában fel vannak az ilyesmire készülve, így vagy elhalasztják a koncertet egy esőnapra, vagy a zenélést egy zárt helyen folytatjuk.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!