Nobel-díj átadás 2002 - Kertész Imre köszöntő beszéde

A Nobel-díjas írónak már november közepén el kellett juttatnia beszédét a díj odaítéléséről döntő intézménynek, a szöveget a Nobel Alapítvány szigorú előírásai szerint azonban az előadásig nem hozták nyilvánosságra.

_{2002.12.10 21:00, Forrás: Farkas Dániel}

Kertész Imrét felkonferálja Torgny Lindgren a Svéd Akadémia tagja

Királyi fennségek, hercegi fennségek, hölgyeim és uraim,

Az a valóság, amely Kertész Imre irodalmi munkásságának témáját és hátterét alkotja, érthetetlen és leírhatatlan számunkra, akik nem tapasztaltuk meg. A nácizmus bestiális, szisztematikus gonoszsága és a szocialista pártállam bürokratikus embertelen stupiditása nehezen elképzelhető azok számára, akiket civilizált társadalmak formáltak: nem is lehetséges máshogy őket ábrázolni, mint őrült paradoxonokként és abszurditásokként.
Kertész Imre arről a művészi problémáról írt a "Gályanapló"-ban, és a "Gondolatnyi csend, míg a kivégzőosztag újratölt" c. esszégyűjteményében.

Gyakran szoktak azzal érvelni, hogy a "Sorstalanság" a központja és a gyökere Kertész irodalmi munkásságának. Lehet, hogy ez így van: egy fiatal fiú auschwitzi, zeitzi és buchenwaldi életéről és szenvedéseiről való láthatóan egyszerű, meztelen, és hétköznapi halkszavú számadásnak súlya és irrefutability-je(ovederságlighet) van, amely nemcsak egy ember irodalmi munkásságának, hanem az egész európai prózának a gyökerévé teszi.

Ha Kertészt akarsz olvasni, kezdd a "Sorstalanság"-gal! - ez egy szokásos megjegyzés, bár megkérdőjelezhető. Mindegy, hogy Kertész melyik regényét vagy esszéjét választjuk, hamarosan észrevesszük, hogy irodalmi munkásságának mindegyike a többivel szoros kapcsolatban áll. Nehezen megmagyarázható módon az egyes részek valahogy összenőnek, közös gyökérzettel és közös érrendszerrel. A Kudarc, a rendszer-kritikus író sokhangú, off-center beszámolója a totalitárius, oktatás-ellenes állam nehézségeiről, amelyek összekapcsolódnak a allusions és tematikus részletekkel az "Angol lobogó"-ban, amely viszont intimen kötődik a sokkal később keletkezett gondolati könyvhöz, a "Gályanapló"-hoz. A "Kadis egy meg nem született gyermekért" egy gyermekről szól, aki soha meg nem születhetett, mert kegyetlen és bűnös dolog lett volna világrahozni. Ettől a gyászoló és mégis ironikus rekviemtől, finom, de mégis kivehető szálak futnak a "Sorstalanság"-ig és a Gályanaplói"-ig.

Végülis az olvasó számára összeáll egy összefüggő organizmus, egy test vagy egy szimfonikus mű Mahler vagy Webern szellemében. Vagy egy szóval, amely magasröptű csengését az öregedő Thomas Manntól kölcsönzi: Ein WERK - egy Mű. Egy mű, amelynek témája hogy az egyén nem hajlandó feladni individuális akaratát és felolvadni a kollektiv identitásban.

És minden szöveg mögött jól hallatszik egy hang, amelyet maga Kertész így fogalmazott meg: Az én létezésem minden formája szörnyű, kivéve az írást: írni tehát, írni, hogy kibírjam a létezést, sőt, hogy igazoljam azt.

Hasonló, ellenpontos módon viszonyul Kertész a hagyományokhoz is. Ezek az ő világában nem időbeli, hanem téerbeli jelenségek. A hagyományok az ő környezete, az a táj, ahol tartózkodik, és ahol sétáin során találkozik barátaival és társalgó partnereivel, Camus-vel, Nietzschevel, Schopenhauerrel, Keresztelő Szent Jánossal, Kafkával vagy Paul Celannal.

Torgny Lindgren köszöntője Kertész Imrének

Számunkra költészete, melynek mélységeibe volt szerencsénk bepillantani, szükségesnek és nélkülözhetetlennek tűnik a XX.század megértéséhez, melyet még nem tekintettünk régmúltunknak. Annál is inkább szükségünk van művészetére, hogy felfogjuk a sors és a szabadság közötti hányódást is, mely abban az évszázadban a kiszolgáltatott és védtelen ember osztályrésze.

Olyan korszak volt az, mely látszólag megerősíti az Ön hipotézisét, hogy a majom származik az embertől és nem fordítva. Ezen kissé embergyűlölőnek tetsző gondolat mögött világosan kivehető az a szelíd és bölcs humor, mely áthatja az Ön teljes írói munkásságát.

Ön egyszer azt írta: örökre másodrangú, félreismert és félreértett magyar író maradok, a magyar nyelv örökre másodrangú, félreismert és félreértett nyelv marad. Ez ellen az ironikus vélekedés ellen a Svéd Akadémia a legerőteljesebben kíván tiltakozni és egyben tiszta szívből gratulál Önnek most, amikor arra kérem, hogy vegye át a király őfelsége kezéből az irodalmi Nobel díjat.

	[2/2]
Nobel-díj átadás Kertész Imrét felkonferálja Torgny Lindgren a Svéd Akadémia tagja

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Újabb felvétel a díjátadásról Nézze meg a Nobel-díj átadását videofelvételen Heuréka! Kertész Imre beszédének teljes szövege A Nobel-díjas Carter a háború ellen küzd Délelőtt zajlott a Nobel-díj átadásának főpróbája Magyarországnak igazán van oka az ünneplésre - Nobel-hét Alternatív Nobel-díj átadás Stockholmban Medgyessy Péter részt vesz a Nobel-díj átadáson Nobel-díj átadás 2002 Kivetítőn a Nobel-díj átadás ünnepsége A Nobel-díj a génjeinkben van? Jogdíjmentesen közvetítik a Nobel-ceremóniát Decemberben adják át Kertész Imrének a Nobel-díjat 65 éve lett Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert Gorbacsov a Nobel-békedíjasok római csúcstalálkozóján