Legyező-kiállítás a Nagytétényi Kastélymúzeumban

A hiúság szele címmel mintegy hetven darab legyezőt mutatnak be az Iparművészeti Múzeum gazdag gyűjteményéből, a Nagytétényi Kastélymúzeum most nyíló kiállításán.
_{2002.07.17 08:20, Forrás: Népszava}

A kézi festésű, művészi igényességgel készült tárgyak ízelítőt adnak a szépnem viselettörténetéből, betekintést nyújtanak hajdani asszonyaink életmódjába és gondolkodásába, csakúgy mint a bemutatott báli kellékek, és a termekben felcsendülő hajdani muzsika.



Magára valamit is adó úri hajadon aligha mutatkozott legyező nélkül a társaságban egészen a huszadik század hajnaláig, mikor is a női szerepek átalakulása és női egyenjogúság harcos apostolai lomtárba nem száműzték a régi úrhölgyek viseletének e fontos tartozékát. Betevő legyezőben ugyanis sose szenvedtek hiányt a szépnem hajdani képviselői: külön frissítő szolgált krikett idejére, és speciális léghajtóval verdesett az úrhölgy az Operában. A százszám sorakozó léghűsítők aligha számítottak ritkaságszámba a művelt dámák öltözőszekrényében.

A kortársak emlékezete szerint a nagy becsben tartott női legyezők azonban korántsem csak a levegő frissítését szolgálták. A virágnyelvű széptevés idején komoly szerephez jutottak a hódítás különféle cselvetéseiben, amikor az úri szalonokban társalkodó hölgyek, mamák és nagymamák árgus tekintete vigyázta a fiatal dámákat. A legyezőszárny színéből, állapotából, a hölgy kéztartásából folyékonyan olvasott minden jó hírére kényes szalonlovag és úri gavallér.

Ha az úri kisasszony zárt legyezőjét jobb füléhez illette, az veszélyt jelentett lovagjára, ha nyitott legyezővel szívére, majd ajkára mutatott, a széptevő bízvást számíthatott viszonzásra. Fordított állapotú bezárt legyező két tenyér közt tartva viszont komoly haragot jelentett.

A Nagytétényi Kastélymúzeum kiállításán mintegy hetven becses műtárgy látható e jelentékeny semmiségből, melyet az Iparművészeti Múzeum több mint kétszáz darabos, európai összehasonlításban is jelentékeny gyűjteményéből válogattak. A legkorábbi tárgyak még az 1700-as évek elejéről származnak, keleties díszítésük a legyező távol keleti származását idézi. Hamar elterjedtek a németalföldi és a francia legyezők, melyek a korabeli luxusipar legértékesebb anyagait használták fel küllőik készítéséhez a legkülönfélébb fafajtáktól a teknőpáncélig, a gyöngyháztól az elefántcsontig. A legszebb legyezőket műalkotások aprólékosságával díszítették, a legkorábbi tárgyakon bibliai, mitológiai és szépirodalmi ihletésű jelentekkel találkozunk. A rokokó idején bukkannak fel a szerelmi utalásokban, szerelmi szimbolikában bővelkedő kompozíciók. A XIX. században inkább múltunk jeles pillanatait megörökítő ábrázolások számítottak sikerre, míg a szecesszió idején a virágdíszes alkotások bizonyultak kelendőbbnek. A kiállítás néhány neves tulajdonossal is büszkélkedhet, így látható a kor egyik legünnepeltebb festőművészének Lotz Károlynak a leánya, Kornélia részére festett legyezője, vagy a tragikus sorsú Rudolf trónörökös neje, Stefánia legyezője, hátoldalán a házaspár címerével. A kastélymúzeum játékos legyezőnyelv-bemutatóval is kedveskedik látogatóinak, szombat délután 15 órakor színművészek adnak némi ízelítőt a legyezővel folytatott jelbeszéd titokzatos üzeneteiből.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!