Sikertelen merénylet Chirac ellen

Szélsőjobboldali mozgalmakkal szimpatizált az a huszonöt éves férfi, aki a július 14-i díszszemlén merényletet kísérelt meg Jacques Chirac köztársasági elnök ellen.
_{2002.07.16 20:07}

Maxime Brunerie a gitártokba rejtett 22 mm-es karabélyából két, nem célzott lövést adott le. Az államfőt a lövedékek nem találtak el. A rendőrség szerint Brunerie nincs beszámítható elmeállapotban. Két tompa puffanás, majd kisebb dulakodás - a tévéhíradók képei szerint ebből állt az a Jacques Chirac francia elnök elleni furcsa merényletkísérlet, amely beárnyékolta a július 14-i francia nemzeti ünnepet hagyományosan kísérő díszszemlét. A két puffanás abból a 22 mm-es karabélyból származott, amellyel a huszonöt éves Maxime Brunerie vasárnap délelőtt a Champs-Élysées-én, a Diadalív közelében az éppen csapatszemlét tartó államfőre próbált lőni.

A nem célzott lövések messze elkerülték Chiracot, és a rendőrség szerint mind a fegyver, mind a távolság alkalmatlan volt arra, hogy az elnök testi épségét veszélyeztesse. Szemtanúk szerint Brunerie egy gitártokból akkor vette elő puskáját, mikor a Chiracot szállító dzsip a közelébe ért. A karabéllyal hadonászó férfire néhány éber néző rávetette magát. A rövid dulakodásnak a helyszínre érkező rendőrök vetettek véget, akik megbilincselték a merénylőt. A 22 mm-es fegyver állítólag a dulakodás közben sült el, a lövedékek senkit sem sebesítettek meg.

Brunerie-ről kiderült, hogy a rendőri nyilvántartásokban 1997 óta szerepel különböző neonáci és bőrfejűmozgalmak szimpatizánsaként. A Párizstól délre fekvő Courcouronnes-ban élő fiatalember tagja egy szélsőjobboldali diákmozgalomnak is. A pszichiátriai megfigyelés alá vont Brunerie a rendőrségen azt vallotta, hogy előbb Chirackal, majd önmagával akart végezni. A hatóságok szerint a fegyveres incidens hátterében nem szervezett merénylet, hanem egy zavart elmeállapotú ember tette keresendő.

A mindenkori francia államfő biztonságáért 1983 óta egy ötvenfős, különlegesen kiképzett rendőrökből és csendőrökből álló alakulat felel. Köztársasági elnök - a néhai Charles de Gaulle - ellen utoljára hatvanas években követtek el sikertelen merényleteket. A 2002-es párizsi katonai parádé az Egyesült Államok és az évfordulók, többek közt a Bonaparte Napóleon által 1802-ben alapított Becsületrend jegyében zajlott. Tíz hónappal a szeptember 11-i merénylet után - Franciaország meghívása nyomán - az idén két évszázados fennállását ünneplő West Point-i katonai akadémia 168 hallgatója nyitotta meg a díszszemlét. Az amerikai kadétokat francia társaik, az idén szintén kétszáz éves Saint-Cyr-i akadémia hallgatói követték.

Maxime Brunerie, a Jacques Chirac francia elnök ellen vasárnap merényletet megkísérlő szélsőjobboldali fiatalembert hétfőn zárt osztályra szállították, miután a pszichiátriai vizsgálat "ön- és közveszélyesnek" ítélte őt. A 25 éves fiatalembert a rendőrség hétfőn kihallgatta, s az első hatósági vélemények szerint inkább zavart elmeállapotának tudják be a tett végrehajtását, semmint összeesküvésnek. Brunerie elismerte, hogy terve Chirac elnök meggyilkolása volt, indítéka pedig a politikus iránt érzett gyűlölete, valamint "Franciaország megmentése" volt.

A párizsi ügyészség gyilkossági kísérlet gyanújával vizsgálatot indított a merénylő ellen, amelyben a nyomozóhatóságtól azt várják, hogy bizonyítékokat találjon a magányos tettes vagy a szélsőjobboldali szervezett merénylet koncepciója mellett.
A bíróság ezenkívül kijelöl majd egy szakértőt Brunerie elmeállapotának részletes kivizsgálására, megállapítandó, hogy a fiatalember egyáltalán beszámítható állapotban volt-e a fegyverhasználat pillanatában.

Maxime Brunerie nem volt ismeretlen a rendőrség előtt: rendbontások okán először futbalhuligánként tartották számon, majd a GUD nevű neonáci ifjúsági szervezet tagja lett, végül pedig Bruno Mégret szélsőjobboldali pártja, a Nemzeti Republikánus Mozgalom (MNR) színeiben közgyűlési jelöltként mérette meg magát Párizsban (sikertelenül) a tavalyi önkormányzati választásokon. A rendőrség egyelőre nem lát közvetlen összefüggést Brunerie politikai-ideológiai múltja és vasárnapi tette között, de pszichiátriai szakértők a gyűlölködés és az erőszakos tettek között ok-okozati viszonyt feltételeznek.

A GUD-ot sokan annak a Franciaország és Európa Nacionalista Pártja (PNFE) neonáci csoportosulás fiókszervezetének tartják, amely szoros kapcsolatokat ápol a német szélsőjobboldali szervezetekkel. A GUD tagjai részt vettek Jean-Marie Le Pen volt szélsőjobboldali elnökjelölt majus elsejei politikai gyűlésén, ahol összetűzésbe kerültek a rendőrséggel. A Le Monde című napilap értesülései szerint Brunerie a neonáci ifjúsági szervezet megbízásából a szélsőjobbos szövegeik miatt elhíresült skinhead zenekarokkal tartotta a kapcsolatot.

Bruno Mégret, az MNR elnöke hétfői közleményében elítélte a merényletet, hangsúlyozva, hogy pártja elutasítja az erőszak minden formáját. Nicolas Sarkozy belügyminiszter egy héten belül átfogó rendőrségi jelentést kért az asztalára az ügyben.

Interneten, egy neonáci honlapon jelezte előre tervét elvbarátainak a Jacques Chirac francia elnök ellen merényletet megkísérlő fiatalember. "Nézzétek a tévét vasárnap, én leszek a sztár!" - üzente hibás angolsággal a Combat 18 neonáci mozgalom internetes oldalán Maxime Brunerie, a július 14-én merényletet megkísérlő szélsőjobboldali fiatalember a merényletet megelőző héten. Aláírás: Halál a ZOG-ra, 88!

A szélsőjobboldali Combat (Csata) szervezet nevében a 18 az ábécé első és nyolcadik betűjére utal: A mint Adolf, H, mint Hitler. Az aláírásban a 88 egyezményesen a náci köszönést jelenti (Heil Hitler!), a ZOG pedig a "cionisták uralta kormány" rövidítése. A Brunerie lakásán tartott házkutatás során a nyomozók a Combat 18 számos kiadványára bukkantak, továbbá a Mein Kampf egy példányára. A brit "Vér és Becsület" honlapon ugyanezt az üzenetet lehetett olvasni, "Maxime, Párizsból" aláírással. Brunerie-nek a nyomozók által lefoglalt számítógépe a szakértők szerint számos más szélsőjobboldali internetes üzenet forrása is volt

A nyomozók több mint 20 ember kihallgatása után afelé hajlanak, hogy Brunerie magányosan tervelte ki és követte el tettét. Egyedül ment a fegyverboltba július 6-án, amikor megvásárolta a merénylethez használt karabélyt az ahhoz való töltényekkel, s három nappal később is, amikor újabb töltényeket vásárolt. A kihallgatottak között van a Radikális Egység (UR) nevű szélsőjobboldali csoport néhány tagja is.

A vallomások szerint Brunerie július 13-án néhány barátja előtt olyan kijelentéseket tett, hogy "fog valamit csinálni" az elnök ellen, de azok nem tulajdonítottak szavainak jelentőséget. Maxime Brunerie-t letartóztatása után néhány órával a párizsi rendőrség pszichiátriai intézetébe vitték, majd, mivel az itt végzett vizsgálat ön-és közveszélyesnek nyilvánította, hétfőn átszállították egy Párizshoz közeli, Val-de-Marne megyei rabkórházba.

E minősítés nem vonja automatikusan maga után annak kimondását, hogy tettéért - gyilkossági kísérletért - nem lehet jogilag felelősségre vonni: ennek megállapítására a párizsi ügyészség határozatának megfelelően további szakértői vizsgálatok kezdődnek - tudatta a párizsi rendőrfőkapitány közleménye. A francia lapok az üggyel kapcsolatban a konkrét eseménytörténetről egyre inkább annak az elemzésére térnek át, amit ez merénylet, mint tünet, a tünet a társadalom betegségei közül jelezhet.

- Romboló légkör érezhető Franciaországban. Hiba volna jelentéktelennek vélni azt, hogy a fiatal nemzedékben szélsőséges nézetek és érzések gerjednek és terjednek. Bármilyen színű zászlók és bármilyen jelvények alatt történik is ez a lényeg ugyanaz: törni-zúzni. A 70-es években a politikai erőszak szervezett, ideologikus volt - a jelenkori inkább puszta vandalizmus. Egyénileg, monomániákon át fejeződik ki, de közös rossz érzésből sarjad - állapítja meg a Figaro.

A Libération cikkírója annak a reményének ad hangot, hogy az új kormánytöbbség a merénylet okozta sokk nyomán a közbiztonságot illetően frázisok ismételgetése helyett esetleg elemzésekbe kezd.

A merénylő fegyverének csövét elfordító elzászi Jacques Weber szűkebb hazájának napilapja, az Alsace rámutat: Weber tette válasz kiindulópontja lehet a közbiztonságra vonatkozó, többé-kevésbé országszerte megnyilvánuló aggodalomra. "Teljesen természetes, amit tettem" - válaszolta az elzászi férfi az őt telefonon felhívó köztársasági elnök köszönő szavaira. Az Alsace szerint ez több, mint egyszerű, udvarias válasz: akkor fogja magát Franciaország jobban érezni, ha természetes lesz a normális magatartás.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!