Elhunyt Teller Ede a világhírű magyar származású atomtudós - Medgyessy részéttávirata

Életének 95. évében elhunyt kedden Teller Ede, a világhírű magyar származású amerikai atomfizikus. A tudóst a kaliforniai Stanfordban érte a halál.
_{2003.09.10 18:08, Forrás: MTI}

Mádl részvéttávirata

Teller Ede a huszadik század tudományának kiemelkedő személyisége volt - írja szerdai, az MTI-hez is eljuttatott részvéttáviratában Mádl Ferenc.

"Mély megrendüléssel értesültem a kiváló tudós, Teller Ede haláláról" - írja a köztársasági elnök.

Az életének 96. esztendejében elhunyt atomfizikust méltatva az államfő rámutat, Teller Ede annak a kornak volt kiemelkedő személyisége "amely egyszerre volt tragikus és tudományos szempontból izgalmas".

"Élete, munkássága, hite, a tudomány iránti alázata és elkötelezettsége tette őt e kor egyik főszereplőjévé. Neve kitörölhetetlenül szerepel az egyetemes történelem és a tudomány lapjain. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar nemzetet és a világot" - áll az államfő részvéttáviratában.

MSZP képviselőcsoportjának közleménye

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) Országgyűlési Képviselőcsoportja megrendüléssel értesült a kiváló fizikus, Teller Ede haláláról és együttérzését fejezi ki családjának - közölte az MSZP képviselőcsoportja szerdán az MTI-hez eljuttatott közleményében.

"Teller Ede zseniális és kiemelkedő tudós volt, aki életét a tudománynak szentelte, azonban a világpolitikát meghatározó kérdésekben is aktív szerepet vállalt" - hangsúlyozta a testület a dokumentumban. Kitértek arra, hogy Teller Ede munkássága és közéleti tevékenysége eredményeit mutatják azok a kitüntetések, melyeket Magyarországon és az Egyesült Államokban kapott.

"1935-ben távozott szülőföldjéről, ahova először csak 1991-ben látogatott vissza. Bár a világháború és az utána kialakult helyzet megakadályozták abban, hogy korábban Magyarországra jöjjön, mégis mindig szívén viselte országunk sorsát" - írta az MSZP országgyűlési frakciója. Hozzátették: hazája iránti szeretetének példája, hogy 2002-ben elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki tisztét.

"Magyarságát mindig büszkén vállalta, így munkásságával Magyarország hírnevét is öregbítette" - mutattak rá.

Az MSZP képviselőcsoportjának közlése szerint Teller Ede halálával az egész emberiséget pótolhatatlan veszteség érte, "hisz a XX. század nagy fizikus generációjának utolsó tagját veszítettük el".

Medgyessy Péter részvéttáviratot küldött Teller Ede családjának

A kormány mély megrendüléssel értesült arról, hogy ma hajnalban elhunyt Teller Ede - mondta Gál J. Zoltán a szerdai budapesti kormányszóvivői tájékoztatón.

"Teller Ede halálával a magyarok nagy közösségének hírnevét öregbítő világhírű tudós távozott" - idézte a kormányszóvivő annak a részvéttáviratnak a tartalmát, amelyet Medgyessy Péter küldött a tudós családjának.

Mint mondta, a kormányfő részvéttáviratában úgy fogalmazott: Teller Ede "a 20. század nagy magyar gondolkodóinak egyike, olyan ember, akinek hírneve, elismertsége visszasugárzott a szülőföldjére és honfitársaira is".

Hozzátette: Medgyessy Péter táviratában arról is szólt, hogy a tudós egyaránt volt a legrangosabb magyar kitüntetések birtokosa és az Egyesült Államok legrangosabb polgári kitüntetésének, az Elnöki Szabadság érdemrendnek a tulajdonosa.

"A kormányt és miniszterelnök urat mély szomorúsággal tölti el a gondolat, hogy a világ magyarjai már nem számíthatnak Teller Ede támogatására, tekintélyére, szókimondó bölcsességére" - idézte Medgyessy Péter részvéttáviratát Gál J. Zoltán.

A hidrogénbomba "atyja"

Teller 1908. január 15-én született Budapesten. A Trefort utcai gimnáziumban érettségizett, és Budapesten kezdte meg egyetemi tanulmányait, de az erősödő antiszemitizmus miatt a karlsruhei vegyészmérnöki karon, a müncheni, majd a lipcsei egyetem fizikai karán tanult tovább. Müncheni tanulmányai idején villamosbaleset következtében elvesztette a jobb lábfejét.

22 éves korában szerzett doktorátust Lipcsében, Werner Karl Heisenbergnél, aki tehetségét felismerve komoly feladattal bízta meg: a hidrogénmolekula energiaszintjével foglalkozó cikkek ellentmondásait kellett megvizsgálnia. Disszertációjának témája a hidrogénion volt, munkájával segített lefektetni a molekuláris pályák elméletének alapjait.

Göttingenben kezdte pályáját, ahol Max Born vezetésével Heisenberg, Wolfgang Pauli, Neumann János, Wigner Jenő és Julius Robert Oppenheimer is dolgozott. 1933-ban a zsidóüldözés miatt elvesztette munkahelyét.

Szilárd Leó ekkor már Angliában élt, és Teller részben az ő támogatásával kapott állást a londoni egyetemen, majd Niels Bohrhoz ment Koppenhágába. 1934-ben Budapesten megnősült, majd Londonba költözött, ahol Rockefeller-ösztöndíjat nyert.

1935-ben előadónak hívták Princetonba, s professzornak a George Washington Egyetemre. Teller az utóbbit választotta, ahol magfizikával kezdett foglalkozni. Roosevelt elnök utasítására 1939 októberében létrejött az Uránium Bizottság, s ennek Szilárd és Wigner mellett Teller is tagja lett.

Teller 1941-1942-ben a Columbia Egyetemen adott elő, s csatlakozott Enrico Fermi csoportjához a chicagói egyetemen, ahol korszakos kísérleteket végeztek a nukleáris láncreakcióval. Tellert eleinte nem engedték a kutatások közelébe, mert rokonai éltek a nácibarát Magyarországon, de Oppenheimer kérésére később mégis megbízhatónak minősítették. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte Los Alamosban a titkos laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda Teller Edét. Kettejük közt sokszor támadt feszültség, együttműködésük mégis gyümölcsöző volt.

Teller a plutóniumtömegek befelé történő robbantással való egyesítésével foglalkozott, kutatásában felmerült a magfúzió lehetősége is. Az ezt felhasználó "szuperbomba"(a hidrogénbomba) is Tellerhez tartozott, az atombomba azonban ekkor még háttérbe szorította ennek kutatását. A háború után szerette volna folytatni a H-bomba kutatását, Hirosima azonban megrendítette a Los Alamos-i tudósok többségét, és nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel.

Csak 1949-ben, a szovjet atombomba felrobbantása után kezdtek újra a hidrogénbomba fejlesztéséhez. Teller igazgatóhelyettes lett Los Alamosban, és ő vezette a hidrogénbomba kifejlesztésének munkáit. 1951-ig csak kis haladást értek el a termonukleáris eszközök tervezésében.

Ekkor Stanislaw Ulam azt javasolta, hogy az atombomba mechanikus lökéshullámát használják fel a fúziós töltet sűrítésére és a robbanás létrehozására. Teller inkább az atombomba robbanásából származó sugárzást ajánlotta a sűrítéshez és a fúziós folyamat beindításához.

Az e két elgondolásból ötvöződött megoldás, a kétfokozatú berobbantás Teller-Ulam konfigurációként ismeretes, ennek alapján valósult meg a hidrogénbomba. Az elmélet és gyakorlat összehangolása céljából Teller és Frederic de Hoffmann kísérleti robbantást szervezett a csendes-óceáni Eniwetok-szigeten, 1951-ben. A Greenhouse nevű akció sikere lehetővé tette a hidrogénbomba megtervezését. Egy újabb nagyméretű - 10 millió tonna TNT erejű - robbantással 1952-ben Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről.

Teller még 1951-ben visszatért a chicagói egyetemre. A kormány 1954-ben vizsgálatot indított Oppenheimer megbízhatósága ügyében, mert gyanakodott rá baloldali kapcsolatai miatt, s Teller nem épp kedvezően nyilatkozott volt főnökéről. Bár a vallomás nem volt perdöntő, az amerikai fizikusok sokáig nem bocsátották meg Teller szereplését.

Később Teller a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának konzultánsa, fizikaprofesszora, utóbb a Lawrence Livermore Laboratórium igazgatóhelyettese, majd igazgatója. 1975-től a Hoover Intézet főmunkatársa.

Teller ellenezte az 1963-as atomcsendegyezményt, mely megtiltotta a légköri atomrobbantásokat. A 70-es években az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett. 1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI) - vagyis egy védekező rendszer kialakítását a szovjet atomrakéták esetleges támadása ellen. 2003. július 23-án George W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki.

1991-ben látogatott először haza. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést kapott. 1997-ben a Magyarság Hírnevéért díjjal tüntették ki, 2001-ben elsőként kapta meg a Corvin-lánc kitüntetést. 2002-ben elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki tisztét.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!