Feléled a gothic rock

Budapesten Brendan Perry, a legendás Dead Can Dance férfi fele

Az 1980-as években általánossá vált címke, a világzene eddigi történetének egyik kultuszzenekara volt a középkori és reneszánsz zenéket a gothic rock elemeivel elegyítő Dead Can Dance; a tizenkét éve megszűnt duó férfi fele, Brendan Perry kedden Budapesten, a Diesel klubban lép fel.

_{2010.03.25 13:48MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az 1981-ben Ausztráliában eredetileg négytagú együttesként alakult Dead Can Dance 1982-ben tette át működését Londonba. Az addigra megmaradt két tag, az elsősorban gitáros, ám multiinstrumentalista Brendan Perry, valamint az elképesztő hangú énekesnő, Lisa Gerrard már első, cím nélküli albumával felkavarta a világot.

Bár az 1984-ben megjelent debütáló lemez hangulatában emlékeztetett néhány "melodikus álompopot" játszó kortárs zenekar, elsősorban a Cocteau Twins és a Cure világára, a sejtelmes zene és az egymást nagyszerűen kiegészítő két vokál egészen különleges atmoszférát teremtett. Ez az út vezetett aztán ahhoz a neoklasszikus, emelkedett zenéhez, amely a következő lemezeken kiteljesedett Dead Can Dance-hangzást meghatározta: felfedezhetőek voltak ebben arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt. Jobbnál jobb lemezeiket - Spleen and Ideal (1985), Within the Realm of a Dying Sun (1987), The Serpent's Egg (1988), Aion (1990), Into The Labyrinth (1993), Toward the Within (1994), Spiritchaser (1996) - az azóta legendássá vált független kiadó, a 4AD adta ki. (Ehhez az istállóhoz tartozott-tartozik mások mellett a Bauhaus, a Birthday Party, a Tindersticks, a Cocteau Twins, a Pixies és a The The is).

A Spleen and Idealt például Baudelaire versei ihlették, a zene barokk hangszerelésű kelet-európai dallamokra és középkori madrigálokra épült. Koncertjeik különleges élményt jelentettek a hallgatóknak (1996-ban Budapesten, a néhai Budai Parkszínpadon is felléptek a World Music Festival keretében; a közönség a környékbeli fákat is megtöltötte...), és számos filmzenét is készítettek; ezek közül a legismertebbet a Baraka című mozihoz. Dalaikat olyan előadók dolgozták fel, mint a Ride, a Paradise Lost, a Gathering vagy Sarah Brightman. Perry és Gerrard útjai 1998-ban elváltak, mindketten szólóban folytatták. Egy búcsúturnéra 2005-ben még összeálltak, de a Dead Can Dance története véget ért. Brendan Perry már 1999-ben szólóalbummal jelentkezett (Eye of the Hunter), ezen saját dalai mellett szerepel egy feldolgozás is Tim Buckley-tól, a tragikusan korán elhunyt zseniális folkrock-előadótól.

Ezt követően filmzenéken dolgozott, és bátyjával, Roberttel afrikai tradicionális ütőhangszeres workshopokat vezetett az írországi Quivvy-ben egy használaton kívüli templomban. Második stúdiólemezével több mint tíz évet várt; az Ark című album idén tavasszal jelenik meg és a budapesti koncerten talán már kapható lesz. Az anyag teljesen eltér az elsőtől, mivel ritmusgépeket és elektromos gitárt is használt. Az új albumot bemutató koncertkörút március 14-én Lisszabonban indult, a budapesti Diesel klub (volt E-klub, szervező a Concerto Music) kedden a turné tizennegyedik állomása. Brendan Perry Magyarországról Prágába utazik tovább és fellép még Krakkóban, Vilniusban, Helsinkiben, Szentpéterváron és Moszkvában is.

Az eddigi koncerteken előadott dalok között több Dead Can Dance-szám is szerepel, köztük a The Arcane, a The Carnival is Over, az A Passage In Time és a Severance.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter