A balgaság dicsérete

540 éve született Rotterdami Erasmus, a reneszánsz tudós

Ötszáznegyven éve, 1469. október 27-én született Rotterdami Erasmus németalföldi tudós, humanista, a keresztény egység utolsó "közvetítője", az európai kultúra kiemelkedő alakja.

2009.10.25 11:44MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Vélhetőleg törvénytelen gyermek volt, az anyakönyvbe Gerhard Gerhards néven jegyezték be, Erasmus Desiderius nevét ő fabrikálta. Szüleit korán elvesztette, ezután kolostori iskolákban nevelkedett. 1492-ben belépett az általa nyersnek és darabosnak nevezett Ágoston-rendbe. 1493-ban feloldozták szerzetesi fogadalma alól, amikor Cambrai püspökének titkára lett. Itt érezte először, hogy intellektusa szabadon szárnyalhat, ekkor írta Hat könyv a latin nyelv ékességéről című művét, szót emelve a skolasztika nyelvrontása ellen.

1495-től Párizsban teológiát tanult, itt összeállított Közmondás-gyűjteményét később a latin oktatásához használták. Életére angliai látogatása gyakorolt sorsfordító hatást, ekkor kötött barátságot az angol humanistákkal, John Colettel és Morus Tamással. Hatásukra a görög nyelv és az egyházatyák felé fordult, Szent Pált, Origenészt olvasott, Euripidészt fordított. 1504-ben megjelent A keresztény harcos című kézikönyvében kifejtette: a régi szerzők alapján kell értelmezni a Bibliát, e tanítások alapján a napi erkölcsi kérdések közvetlenül oldhatók meg. Főművét, A balgaság dicséretét Morus vendégeként Angliában írta 1509-ben, élesen ostorozva a semmittevő gazdagokat. Mivel a függetlenségre törekedett, egész életében került minden kötöttséggel járó állást hivatalt, még akkor is, ha búsás javadalmazást kapott volna. 1516-ban adta ki az Újszövetség tudományosan átdolgozott kiadását, rögzítve a máig érvényes ógörög és latin kiejtést, magyarázatai azonban szemben álltak az egyházi felfogással.

A Nyájas beszélgetésekben a kiszolgáltatottakat védi és a hatalmasokat támadja; elítéli a fejedelmi pénzrontást, az egyház visszaéléseit, a búcsúcédulát. Hamarosan Baselben telepedett le, itt keresték fel Európa minden részéből érkező tisztelői. Erasmus a becsületesség alapján kívánta elérni a vallási és irodalmi megújulást, bírálta a skolasztikát és az egyház merevségét, s ő tekinthető az egyik utolsó nagy latin stilisztának. Luther fellépésekor egyetértett az egyházat illető kritikájával, irtózott mindenfajta tanításbeli változtatástól és a reformot az egyház keretei között képzelte el.

Nézetkülönbségeik a szabad akarattal kapcsolatos vitájuk során vált nyilvánvalóvá, Luther egészen odáig ment, hogy megkérdőjelezte Erasmus kereszténységét. 1529-ben a "reformált" városnak számított Baselből a katolikus Freiburgba költözött, de ekkor már betegeskedett, testi és lelki fájdalmak gyötörték, végül 1536. július 12-én halt meg.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.