Sziget Fesztivál

ElSzigetelődtünk - Közönségszeretetből ötös: Scripten jártunk

A Script egy olyan zenekar, amely nem szállt el a sikertől és a sikoltozó tinilányoktól. Talán a barátságos ír vér teszi, vagy csak tényleg ennyire emberiek.

2015.08.13 16:41ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A tegnap esti koncertet megelőzőleg zászlóparty volt a nagyszínpadnál. Több tízezer színes zászlót lengetett a felpezsdült tömeg.

Én a félcipőm és a kislábujjam leszakítása árán jutottam hozzá egyhez. Ezerwattos vigyorral a fejemen lengettem. Úgy nagyjából 2 percig, mikor is egy alkoholmámorban úszó magyar csapat elorozta tőlem, avval a felkiáltással, hogy "megnyertük a számháborúúúút!!".

Mire kihevertem elvesztett jóbarátom hiányát, már kezdődött is a Script. Danny O'Donoghue színpadra lépėsekor már méretes tömeg várakozott. Ahogy felcsendültek az első hangok, mellettem egy kiscsaj zokogva követelte "az ő egyetlen szívszerelmét": hívja fel magához. Nem akartam kiábrándítani, hogy maximum a mögötte támolygó úriember fogja magához hívni.

Az első szám után kellemes csalódás ért. A Script egy olyan zenekar, amely még a mai világban sem szállt el a sikertől és a sikoltozó tinilányoktól. Talán a barátságos ír vér teszi, vagy csak tényleg ennyire emberiek, a szó szoros értelmében. A frontemberen látszott, hogy a koncert minden pillanatát élvezi, odateszi, amit kell, és kifejezetten meg van lepődve, hogy mekkora tömeg várta itt őket.

A számok közben az énekes sokszor „meglátogatta” a rajongóit. Végigszaladt a nézők között kihelyezett kordonsávban. Osztogatott bőven mindenből: röpködtek a puszik, pacsik, ölelések. Majd hirtelen átlendült a kordonon, és kalimpáló kezek ezrei között folytatta tovább a dalt. Lépésenként állt meg egy-egy fotóra, cserébe valaki a fejébe nyomott egy zöld kalapot.

A lendületes kezdés után Danny kért egy fél perc csendet, amíg magára kapta a gitárját. Ott állt a színpad közepén, egy szál pengetővel, félhomályban. Na most már azok a lányok is sikoltoztak, akiket eddig hidegen hagyott a sárm. Azonban a koncert ott ért a csúcspontjára, mikor a gitárt szintetizátorra cserélte. Vakító fehérfény, gyönyörű leütések, és egy teljes átlényegüléssel éneklő srác. A kamera egyből három „Danny, marry me!” táblát kapott el. A koncertet a Hall of Fame-mel zárták. Az utolsó dalt alatt több tízezer mobil, öngyújtó és egyéb fényszóró eszközök világítottak a közönség feje fölött.

Élveztük. Emberi volt, szerethető és hangulatos.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.