Az USA ismét álnok módon viselkedett...

A grúziai 2008 a magyarországi 1956 ismétlése?

A grúziai válság hátborzongatóan emlékeztet a hidegháború egy tragédiájára, az 1956-os magyar forradalomra - írta a CounterPunch nevű amerikai politikai folyóirat.

_{2008.08.22 07:19MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Miután az egykori kelet-európai csatlós állam forradalmárai szembeszegültek a szovjet uralommal, orosz tankok és katonák vonultak Magyarországra. Leverték a felkelést, ami mintegy 2500 magyar életébe került. Ahogy az idei grúziai válság esetében, az Egyesült Államok akkor sem tett semmit, hogy megállítsa a szovjet támadást - írta a baloldali internetes magazinban Allan Lichtman, a washingtoni Amerikai Egyetem történelem professzora. 

Bár a Dwight Eisenhower elnök vezette akkori amerikai kormányzat tagadta, több évtized elteltével, a közelmúltban nyilvánosságra került titkos anyagokból már tudni lehet: az amerikai kormány provokatőr (agent provocateur) szerepet játszott a magyar lázadásban. A Szabad Európa Rádió, amely a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) bábjaként működött, olyan adást sugárzott Magyarországra, amelynek alapján a forradalmárok joggal hihették, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújt. Erre azonban nem készült Washington. 

Az újság Charles Gatinak az 1956-os forradalomról írt, 2006-ban megjelent "nagyra becsült" könyvéből idéz. Lichtman szerint a Johns Hopkins Egyetem magyar származású történész professzorának megállapítása a grúziai eseményekre is érvényes. Az Egyesült Államok álnok módon viselkedett, amikor életben tartotta a magyar reményeket, hiszen sem katonai, sem diplomáciai segítséget nem készült nyújtani. 

A NATO betűszó jól jellemezte magatartását: nem cselekvés, csak beszéd (No Action, Only Talk). Az Eisenhower-kormány hivatalos visszaszorítási és felszabadítási politikája csak képmutatás volt, amelyet csak az önbecsapás mérsékelt. A nyilvánvalóbb cél a Republikánus Párt Joseph McCarthy szenátor által képviselt szélsőjobboldali szárnyának kielégítése volt, valamint az, hogy visszaszorítsák a demokratákat a Capitolium dombjáról - idézett Charles Gati könyvéből Lichtman professzor.

A CounterPunch írása szerint Miheil Szaakasvili grúz elnök az oroszok csapdájába esett, amikor erőket vezényelt Dél-Oszétiába. Az oroszok, 1956-hoz hasonlóan, katonai túlerővel és további emberáldozattal válaszoltak. Az Egyesült Államok pedig ismét csak szavakat tudott ajánlani, nem konkrét segítséget. 

Nehéz azt hinni, hogy a grúzok - akárcsak a magyarok 1956-ban - ilyen elhamarkodott lépésre szánták el magukat anélkül, hogy amerikai segítséget reméltek volna. Condoleezza Rice külügyminiszter azonban tagadja, hogy a Bush-kormány agent provocateur volt. Lichtman szerint a provokátor esetleg John McCain szenátor, a Republikánus Párt valószínű elnökjelöltje volt, aki kapcsolatban volt Szaakasvili elnökkel, s talán arról biztosította, hogy az amerikai segítség nem fog elmaradni.
 
McCainnek politikailag mindenesetre jól jött a válság: az orosz akcióra adott gyors és kemény állásfoglalása megerősítette ingatag helyzetét a Republikánus Párt jobb oldalán. McCain megerősítette saját imázsát - ő az a harcedzett politikus, aki kész szembeszállni az újjáéledő Oroszországgal -, egyben szembeállította saját külpolitikai tapasztalatát leendő vetélytársa, a demokrata párti Barack Obama tapasztalatlanságával. 

Lichtman szerint az elnökválasztás előtt McCainnek tisztáznia kell, mit ígért a grúz elnöknek, hogy ne kelljen megint évtizedeket várni az igazság kiderülésére.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter