Mit élnek át az áldozatok?

Hurghada után, feldolgozás előtt

A tragikus hurghadai buszbaleset után természetes, hogy a sérültek fizikai ellátása volt az első. Azon is érdemes azonban elgondolkodni, milyen rövidebb-hosszabb lelki következményekkel kell számolniuk a túlélőknek és a hozzátartozóknak.

Képekben a szellembusz - üresen áll azóta is >>> képgaléria

2011.11.10 08:55Cziglán Karolina
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Hihetnénk, hogy a túlélők, különösen a kisebb sérülést elszenvedők szerencsésnek érzik magukat, és megkönnyebbüléssel gondolnak vissza: ők megúszták. A hasonló tragédiák tapasztalatai azonban ennek ellenkezőjét mutatják: az áldozatok egy része hetekig, vagy akár évekig elhúzódó pszichés tünetekkel kénytelen szembenézni.

A pszichológusok figyelme akkor terelődött a váratlan, erős stresszhatást elszenvedő emberek további sorsának nyomon követésére, mikor a világháborúk után tapasztalták, hogy a hazatérő katonák súlyos tüneteket produkálnak még jóval később is. Ahogy elkezdtek a témával foglalkozni, lassan kiderült, hogy az övékéhez hasonló a helyzet a súlyos balesetek, a különböző támadások, például nemi erőszak és a természeti katasztrófák áldozataival is.

Ezek az események mind hasonlítanak abban, hogy a személy váratlan, extrém erős sokkhatásnak van kitéve. Gyakori, hogy egy ideig nem is tud visszaemlékezni a részletekre, a hurghadaihoz hasonló baleseteknél nem ritka, hogy bizonyos ideig az eseményt megelőző időszak is előhívhatatlanná válik a memóriából.

Pszichés problémára akkor érdemes gyanakodni, ha az esemény után hetekkel is megmarad a szorongás, lehangoltság. Ilyenkor akut stressz zavarról beszélünk, ha még tovább tart az állapot, poszt traumatikus stressz zavarról. Ennek sajátossága, hogy nem okvetlenül bukkan fel azonnal: előfordulhat, hogy az ember egy ideig látszólag jól van, kiheverte a megrázkódtatást, de később aggasztó tüneteket produkál.

A súlyos balesetek és más tragédiák elszenvedői közül sokan újra és újra átélik képzeletben a megrázó eseményt. Ilyenkor nem tudják elterelni gondolataikat, akaratlanul is benyomulnak az emlékek. Olykor ún. villanófény emlékként tör elő egy-egy képsor, azaz váratlanul betör a tudatba, kínozva ezzel a túlélőt. Nem ritkák a rémálmok sem, és az attól való álombeli vagy nappali rettegés, hogy újra hasonló helyzetbe kerülhet az illető. Ezek az emberek védekezésképp igyekeznek elkerülni mindent, ami bármilyen módon a tragikus eseményre emlékeztetné őket, ám ez nem könnyű, mert egy illat vagy apró tárgy is azonnal visszahozhatja az emlékeket, és az ezzel járó érzéseket.

Belátható, hogy nem könnyű elviselni ezt az élethelyzetet, ami végül tartós kedvetlenséghez vezet, az illető kevésbé képes koncentrálni feladataira, nem leli örömét olyasmiben, amiben korábban igen. Gyakori az alvászavar, és a csökkent szexualitás. Összességében tehát a depresszióhoz hasonló állapot alakulhat ki. Ennek a helyzetnek specialitása azonban, hogy a túlélők nem ritkán számolnak be bűntudatról.

Az öröm és megkönnyebbülés helyett az a gondolat kínozza őket, vajon joguk van-e élni, ha mások meghaltak. Még akkor is érezhetik így, ha mindent megtettek a többiek segítéséért. Ha nem jutnak megfelelő segítséghez, fokozottan ki lesznek téve az alkoholizmusnak és drogfüggésnek. A kutatások szerint a poszt traumás stressz betegségben szenvedők sokkal nagyobb arányban kísérelnek meg öngyilkosságot az átlagnál.

Hogy az eddigiekben ecsetelt riasztó állapot kialakul-e, több tényezőn múlik. Természetesen a katasztrófa, tragédia súlyossága döntő. A hurghadai buszbaleset halálos áldozatokat is követelt, így a túlélők is veszélyeztetettebbek a gyötrő bűntudat felbukkanása szempontjából. Egészen biztos azonban, hogy a túlélők között nagy lesz a különbség abban, ki hogyan dolgozza fel az eseményt, mennyire lesz képes túllépni rajta. Aki eleve hajlamosabb volt a szorongásra, annak nehezebb lesz. A környezet azonban sokat segíthet a hazatérőknek: kétségtelen tény, hogy a támogató közeg nagy védettséget ad az említett zavarok kialakulásával szemben.
   
Mégis, mit tegyen, aki maga áldozat volt a tragédiában, vagy hozzátartozója egy túlélőnek, hogyan lehet védekezni az ellen, hogy az esemény hosszú távú hatást gyakoroljon az ember életére? A legfontosabb, hogy próbáljon meg beszélni emlékeiről, élményeiről az illető, a család, barátok pedig igyekezzenek türelmesek lenni, és beszédre bátorítani őt.

Nem könnyű sokadszor ugyanazt a történetet végighallgatni, különösen, ha a hallgatóságban is nyomasztó érzéseket gerjeszt a tragédia elképzelése, közvetett átélése. Emellett írják is le emlékeiket. Kísérletileg bizonyított tény, hogy ennek is jó hatása van az érzelmek feldolgozására. Bármilyen nehéz is megtenni, úgy tűnik, nem az a célravezető eljárás, ha az ember igyekszik nem gondolni arra, ami történt. Az emlékképek úgyis visszatérnek, amíg nem zajlott le a lelki feldolgozás. Létezik olyan terápia, amiben kifejezetten biztatja a terapeuta kliensét, hogy képzelje maga elé a kínzó emlékeket, és egészen addig gondoljon rájuk, míg nem kezd lassan csökkenni a szorongás.

A hurghadai baleset résztvevői előtt még hosszú út áll, hogy teljes egészében maguk mögött tudhassák a tragédiát. Segíthet nekik a közvetlen környezetük, és ők is sokat tehetnek magukért.

Cziglán Karolina, pszichológus

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.