Egy pártszavazás utóélete

Az MSZP történetének végéhez ért?

Pontosan azzal az eredménnyel ért véget az MSZP pártszavazása, amire számíthattunk: a 32 ezer párttag mintegy negyede, 9200 ember voksolt a Gyurcsány által feltett kérdésekre, közülük nagyjából hétezren igennel. Gyurcsány fedőszervezete, a Demokratikus Koalíció a szavazást érvényesnek és eredményesnek tartja, pedig az alapszabály szerint ennyi támogató szavazat kevés a sikerhez.

2011.07.03 08:10sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Gyurcsány Ferenctől korábban sem volt idegen, hogy a politikai élet aktív szereplőjeként politikai elemzésbe bonyolódjon. Nemrég Facebook-oldalán ennek megfelelően azt írta: „Nem kétséges: értelmezési csata fog kezdődni a pártszavazás eredményéről.” Természetesen a jósnak könnyű dolga van, ha saját jövőbeli politikáját kell megtippelnie – a pártszavazás ügyének le nem zárása pedig kizárólag Gyurcsány Ferenc érdeke. Ennek megfelelően el is kezdte az értelmezési vitát a történtekről.

A Demokratikus Koalíció és Gyurcsány érvelése a következő: az MSZP vezetése szándékosan 32 ezer tagot hazudva tette lehetetlenné a volt miniszterelnök kezdeményezte pártszavazás eredményességét, holott politikailag valójában ennek alig fele az aktív. Mindez azért érdekes érvelés, mert a demokrácia úgy működik mindenhol a világon, hogy nemcsak a politikailag aktívaknak van szavazójoguk, hanem mindenkinek. Jó példa erre a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazás, ahol a Gyurcsány vezette MSZP éppen az érvénytelenségre játszott, egyébként sikerrel. Ugyanezért a taktikáért erkölcsi szempontból kárhoztatni bárkit Gyurcsány részéről meglehetős feledékenységre vall.

Ahogy az önreflexió hiányára utal az is, amit a korábbi kormányfő az MSZP gazdasági ügyeiről mond. Gyurcsány beszédeiben és írásaiban a szocialista elnökség kevesek gazdagodását szolgáló politikájának és saját, a megtisztulásra irányuló kezdeményezéseinek szembeállítását ismételgeti. Ugyanakkor az MSZP összes jelentős korrupciós ügye – Zuschlagtól Hunvaldig, Hagyótól a Honvédelmi Minisztériumban tapasztalt visszaélésekig – kizárólag Gyurcsány elnöksége alatt robbantak ki. Nyilvánvaló oka ennek az is, hogy az MSZP ekkor volt kormányon.

Ugyanakkor, ha valakitől, éppen Gyurcsánytól hiteltelen a politikai megtisztulás üzenete. Már csak azért is, mert az új „gyurcsányi retorika” sarkalatos eleme a pártpénztárnokok hatalmának megdöntése. Gyurcsány Ferencre egyébként a pártpénztárnok jelző mindennél jobban illik: ő ül ugyanis az MSZP pénzosztó helyének, a Táncsics Alapítványnak az elnöki székében. Másképpen fogalmazva: politikusként a politikusok hatalmának felszámolásáról, bankárként a tőkések előjogainak elvételéről beszélni nem túlzottan ildomos.

A pártszavazás természetesen az MSZP belügye – mondhatnánk, hogy egy hitelességét jórészt elvesztett párt önmagával való harca teljesen érdektelen Magyarország szempontjából. Néhány ok miatt azonban mégsem teljesen az. Az első, hogy ha a választási rendszert a Fidesz nem állítja saját győzelmének szolgálatába (és így lehetőség lesz a jobboldalt leváltani 2014-ben), az aligha sikerülhet az MSZP nélkül. Mégpedig igen valószínűtlen, hogy Magyarország nemcsak a választók közt, de a politikai szférában is egyik leginkább elutasított szereplőjével bárki hajlandó lenne koalíciót kötni.

A másik ok, hogy 2011-ben igen nagy szükség lenne egy egységes ellenzéki pártra. Az LMP – amely egyébként szintén vívja saját belső harcait – hangja meglehetősen gyenge, köszönhetően többek között a média „központosításának”. Az MSZP-nek nagyobb esélye lenne fellépni a szegényellenes kormányzás, a demokratikus intézmények lerombolása ellen, ha nem az önfelszámoló Gyurcsány-Mesterházy párharccal lenne elfoglalva. Márpedig ameddig Gyurcsány nem áll félre, tehát nem fog új „zöldmezős beruházásba”, az MSZP vezetésének is elsősorban az fogja lekötni az energiáit, hogy a volt miniszterelnököt zabolázza.

A pártszavazásban a legrosszabb az, hogy hiába értünk a végére, lényegében semmi sem dőlt el. Gyurcsány saját győzelmét hirdeti a nyilvánvaló tények ellenére, és állítása szerint megerősítést kapott arra, hogy az MSZP-t az általa elképzelt irányba kellene vinni. Ez az irány természetesen sehová sem vezet, nincsen lényegi politikai eltérés Gyurcsány és a jelenlegi elnökség között – ez már csak azért is nehéz lenne, mert az MSZP-nek jelenleg nincsen markánsan meghatározható politikája, többek között éppen a belső csatározások miatt. Az MDF, az SZDSZ, de még az FKgP sorsa is azt mutatja, hogy egy párt mindig akkor érkezik el történetének végéhez, ha nyílttá válnak a hatalmi harcok a platformon belül. Gyurcsány pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a folyamat minél nyíltabban menjen végre.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.