A film problémája

A filmmel kapcsolatos legdurvább előítéleteink

Hogyan válhatott a film a világfogyasztás médiumává és miért lehet ez ökológiai kérdés, meg a szabadság problémája. Egyszer vegyük talán sorra a filmmel kapcsolatos legdurvább előítéleteinket és tabuinkat! A belinkelt nagyobb lélegzetű tanulmány itt közölt erősen rövidített változata a Rádió Caféban hangzik el ma jegyzetként. A filmszemle után szabadon...

2008.02.07 16:02Kardos Gábor, ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Mi helyett nézzük?

Ha lehet, ne nagyon értsük félre egymást! Ennek a tabudöntögetésnek nem az a célja, hogy bebizonyítsam milyen rossz dolog a film, hanem esetleg vegyük észre milyen súlyos függésbe hoz, meg főleg azt, hogy mi helyett van és mit veszíthetünk el a filmnézéssel. Milyen valóság helyett választjuk a film virtuális valóságát? Például, mi lehet a különbség a moziban randizás és a mozi helyetti bármilyen valóban közös program között? Együtt csinálni valamit mindig pozitívabb élmény mint együtt nem-csinálni valamit, illetve ugyanabban a sötétben ugyanazt az előregyártott álmot látni, passzívan befogadni és elfogyasztani.

A valóságban -furcsa módon a film fikciójával ellentétben- mindig egyszerre jelen van több más lehetőség, téridejében mindig több életlehetőség találkozik. Pont ezáltal több a valóság minden fikciónál. A filmben a levetített lehetőség is felvett kópia, a valóságban minden lehetőség. Egyszerűen minden. A természeti valóság hasonlíthatatlanul gazdagabb lehetőségekben, mert a film is csupán egyik lehetősége – de talán a legveszélyesebb mind közül, mert a leginkább kizárólagos igénnyel fellépő lehetőség. Ami a filmben a fikció korlátlan lehetőségének látszik, valójában egy rögzített, megvágott és kimerevített lehetőség-darabka a valóságból. A valóság ezer lehetősége hasonlíthatatlanul izgalmasabb játéktér, mert mindig valamilyen cselekvésnek nyit teret, míg a film kimerevített lehetőségét mindig alapvetően passzívan és készen kapjuk, amivel kifejezetten nemcselekvésre (fogyasztásra) szoktat.

A mozi nemcsak passzivitása miatt mentális maszturbáció. Alapvetően egész erotikája a kukkoló-maszturbáló fantáziavilág sémáját követi. Egyfajta énkielégítő ego-trip. Ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a mozi központi témája a szex mint agresszió, illetve az agresszió mint szexi és vonzó jelenség. Persze, hogy mindenki a saját moziját látja bele a filmbe, de épp ez, ami magányos tömeggé teszi a mozizókat.

A filmipar mint magánygyár

A fogyasztói társadalom elsődleges terméke a magány, mert a magányos embereknek mindent, a legfölöslegesebb terméket és szolgáltatást is el lehet adni, hogy azzal próbálják kitölteni az életükben támadt űrt és hiányt. A mozi megjelenéséig, az emberek nagyobb társaságban mindig együtt voltak és együtt csináltak valamit. Nem külön-külön, mint a moziban. A mozi megjelenésével tértek át az emberek egy olyan társasági együttlétre, amelyiknek nem az a lényege, hogy együtt legyünk, hanem külön. Hogy magányba mozizzuk magunkat.

Világfogyasztói rendszerpropaganda, ideológiai ipar vagy művészet?

Mindenfajta művészetnek voltak ideológiai funkciói, de egyiknél sem váltak olyan mértékben elsődlegessé, mint a filmnél. Maga az ideo-lógia szó sem áll másból, mint képből (idea) és szóból (logosz), illetve hangból, ami tökéletesen megmutatja a film ideo-lógiai természetét. A film a legtisztább formában megjelenő ideo-lógia és ezért is minden korábbinál hatásosabb. A film elsősorban ideo-lógiai iparág (a világfogyasztás médiuma, illetve rendszerpropagandája). Még vallásnak is inkább mondhatnánk mint művészetnek.

Konklúzió helyett: kilépés a szabadba

Hogy mit lehetne akkor tenni? A legtöbb, amit a film tehet, azt látjuk például Tarkovszkijnál a Tükörben és a Sztalkerben: megmutatja a film problémáját és elvisz a film világának végső határáig, vagyis egészen személyes világunk küszöbéig, de a természeti valóságba csak saját szabad döntésünkkel juthatunk el. A filmtől függetlenül, sőt: a film mátrix-világából határozottan kilépve – a szabadba. Hogy miért jó nekünk, ha ezt tesszük? Mert mégiscsak a valóság a legnagyobb mozi.

Epilóg

Nagy naivitás lenne azt hinni, hogy csak az beszélhet így a filmről, aki sosem szerette és sosem értette. Éppen ellenkezőleg. A filmtől megválni, világát radikálisan otthagyni és a heveny elvonási tünetek miatt először esetleg furcsán sivárnak, sőt idegennek tűnő természeti világba, illetve a valós emberi interakcióba visszatérni épp olyan nehéz, mint egy látszat-szerelemből kiábrándulni és felismerni, hogy igazán szeretni egészen máshogyan lehetne. Egy világ látszik összeomlani és mindent újra kell kezdeni. Ilyesmire egy ember éppúgy mint az emberiség leginkább csak akkor szánja rá magát, ha úgyszólván nincs más választása. Nem "jobb híján", hanem valami jobb érdekében.

prev[3/3]
  1. 1. oldal
  2. A film mint természeti jelenség
  3. Mi helyett nézzük?

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.