A szegfűbirodalom visszavág

Újra megerősödhet az MSZP?

A az elmúlt másfél évben most hétvégén először láthattunk olyan előremutató párton belüli kezdeményezést az MSZP-től, amely a nyilvánosságban teret kapott.

2011.11.16 11:36sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A 2010-es választások óta ugyanis a szocialisták élete másról sem szólt, mint a Gyurcsány és Mesterházy közötti másodosztályú rangadók sorozatáról. A novemberi kongresszus és az öregek háttérbe küldése akár meg is indíthatja az MSZP-t felfelé a lépcsőn – azonban ennek csak szükséges, de nem elégséges feltétele az alapszabály reformja és a tisztújítás.

A választók többsége számára gyakorlatilag lényegtelen, milyen változtatásokat fogadott el az MSZP legutóbbi kongresszusán a párt alapszabályában, az üzenet ugyanis egyértelműen az volt, hogy a szocialisták az elmúlt másfél-két év csatározásai után nyugodt, egyetértésben lezajlott közgyűlést tartottak, ahol Mesterházy Attila pártelnök arra kérte az MSZP nagy öregjeit, lépjenek egyet hátrébb. Nem nehéz kitalálni, hogy Mesterházy nem a hetekkel korábban a pártból már kilépő Gyurcsány Ferencre és támogatóira gondolt, hanem a szocialisták olyan „nagy öregjeire”, mint Szekeres Imre, Kiss Péter vagy Lendvai Ildikó.

Ha az alapszabály-módosítások hatékonyabbá teszik a pártot (erre van némi esély), és az öregek háttérbe vonulnak, azaz látványos megújulás kezdődik az MSZP-ben, az képes lehet az MSZP-vel szembeni választó fenntartások eloszlatására. Ez pedig azt jelentheti, hogy a kormány rohamosan csökkenő támogatottságát is figyelembe véve az MSZP újra elindulhat a váltópárti státusz felé, megelőzve a jellegtelen LMP-t, a szélsőséges Jobbikot és az egyelőre arctalan-hangtalan kisebb pártokat vagy politikai alakulatokat (4K!, Szolidaritás). Azonban ehhez nem egy feltételnek kell teljesülnie.

Először is: nem elég, ha Szekeresék hátrébb lépnek, új arcok kellenek ahhoz, hogy a párt „megújult” politikáját hitelesen lehessen képviselni. Ehhez pedig egyáltalán nem elegendő, hogy az MSZP új, frontvonalba küldött politikusai 50 éves kor alattiak legyenek: Török Zsolttal ugyanúgy képviselhetetlen az új politika, ahogy Szekeres Imrével az volt. Márpedig a polgármesterként sikeres, az országos politikában egyelőre azonban nem mutatkozó szegedi polgármesteren, Botka Lászlón kívül nehez igazán hiteles figurákat találni a szocialista pártban. Tartalékok azért lehetnek: ahogy a kispesti polgármester, Gajda Péter is friss arc, úgy például az évek óta parlamenti képviselő, de a nyilvánosságban kevesebbet szereplő Tóbiás József is hozhat némi vérfrissítést a pártnak.

Ami pedig igaz a „választókkal kommunikáció” csapat kijelölésére, az fokozottan igaz a pártelnökség kérdésére is. Mesterházy Attila karizmája nem mérhető a 2006-os Gyurcsány Ferencéhez vagy Orbán Viktoréhoz, de azt a higgadt, szakértői-elemzői attitűdöt sem tudja hozni, amit például a Bajnai-Oszkó kettős jelentett a magyar politikában. És ha az MSZP valóban előválasztások kíírását fontolgatja a párton belül – ami egyébként két év vitatkozás után nem feltétlenül lenne szerencsés – akkor könnyen lehet, hogy Mesterházy Attila bukik. Az MSZP számára jobb esetben Botkával, rosszabb esetben egy, a párttagság körében népszerű, de a teljes lakosság körében kevésbé elfogadható aspiránssal szemben, mint mondjuk Szanyi Tibor.

A személyi kérdések tehát korántsem tekinthetők lezártnak az MSZP életében, ilyen szempontból a megújulás várat magára. Az elmúlt másfél-két évet kellett volna erre szánnia a legnagyobb ellenzéki pártnak, de ezt Gyurcsány Ferenc sikerrel akadályozta meg, Mesterházyéknak pedig arra már nem maradt erejük – vagy nem volt elképzelésük – hogy a belharcok mellett megreformálják a párt kifelé mutatott képét. Ugyanakkor a személyi megújulás mellett még egy tartalmi és formai változásra is szükség van. Meglepő módon az MSZP számára jelenleg az utóbbi a fontosabb és sürgetőbb.

A szocialisták üzenetei ugyanis alig térnek el attól, amit az emberek jelentős része érez, de még attól is, amit az új kezdeményezések (Szolidaritás, Milla, 4K!) szószólói mondatanak. A a kormány gazdaságpolitikai bénázása, a demokratikus intézményrendszer rongálása és a szegényellenes politika kritikája szintje adja magát. Az MSZP legnagyobb problémája tehát korántsem az, hogy üzenetei nem lennének megfelelőek, sokkal inkább az, hogy ezeket kik és milyen formában adják elő. Ahogy az LMP képes bulldózerrel bevinni egy törvényjavaslatot a parlamentbe, bármilyen idétlenül is hangozzék ez, úgy az MSZP-nek is érdemes innovatívabb és látványosabb megoldásokhoz folyamodnia, különösen úgy, hogy a jobboldal-uralta médiában egyre kevesebb szereplési lehetősége van a pártnak. A képviselői irodaházban megtartott sajtótájékoztatók pontosan ugyanolyan érdektelenek, mint az épület maga.

Az MSZP előtt tehát rendkívül hosszú út áll addig, amíg népszerűségét újra „nagypárti” szintre tudja tornászni. Az egyelőre láthatatlan, hogy a szocialistáknak ez sikerül-e, egy dolog azonban biztos: a Fidesz kormányzás óta eltelt több mint másfél évet elvesztegették. Ha mostantól az összefogásé és az új arcoké lesz a terep, abban az esetben akár egy, korábban igen valószínűtlennek tartott feltámadás is elképzelhetővé válhat.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.