Prix Hungarica díj
Franciák, akik Magyarországgal foglalkoznak
Két, történelmi kérdésekkel foglalkozó doktori disszertáció érdemelte ki megosztva az idei Prix Hungarica-díjat.
2014.04.05 20:30MTI
Tízedik alkalommal jutalmazták a Magyarországgal foglalkozó legjobb francia egyetemi disszertációk szerzőit. A rangos zsűri által odaítélt elismerést Francois Nicoullaud volt budapesti francia nagykövet, a Párizsi Magyar Intézet (PMI) Baráti Körének elnöke adta át a díjazottaknak.
A 2012-2013-es egyetemi évben megvédett pályamunkákkal heten pályáztak, köztük két történelmi témájú munkát emelt ki a zsűri.
Nicolas Bauquet-nak a párizsi politikatudományi egyetemen (Sciences Po) megvédett disszertációja a Hatalom, egyház és társadalom a kommunista Magyarországon, 1944-1964, egy dominancia belső története címet viseli. Benjamin Landais a párizsi, a strasbourgi és a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemeken írt munkájának címe pedig Nemzetek, privilégiumok, etnicitás a felvilágosodás korában: a bánáti társadalom integrációja a Habsburg-monarchiába a XVIII. században.
Egyik díjazott sem magyar származású, de a kutatási témájuk miatt mindketten megtanultak magyarul és többször is jártak Magyarországon.
Nicolas Bauquet, aki jelenleg a vatikáni francia nagykövetség kulturális tanácsosa elmondta: a kommunisták Európában mindenhol "kinyújtott kézzel" viszonyultak a katolikus egyházhoz. Magyarországon az 1951-ben létrehozott Állami Egyházügyi Hivatalnak eleinte nem is sikerült igazán maga alá vonnia az egyházat, a Kádár-rendszer idején viszont ellentmondásos helyzet alakult ki: miközben a rendszer kevésbé volt diktatórikus, mint a többi kelet-európai országban, a püspökkel kialakított nyílt együttműködésnek és a beépített ügynököknek köszönhetően az egyházat itt sikerült a leginkább a hatalom érdekeinek megfelelően működtetni. Kádár Jánost a kommunista vezetők közül liberálisnak és modellértékűnek tekintették Nyugaton, pedig számos területet, így az egyházat is nagyon sikeresen vonta hatalma alá. Kádárnak a társadalomhoz hasonlóan az egyházzal is sikerült kompromisszumot kötnie az 1956-os forradalom után, amelynek a következménye az volt, hogy megszűnt a szolidaritás és a bizalom az egyház mint intézmény és a hívek között.
A másik díjazott, Benjamin Landais, aki jelenleg egy Párizs-közeli gimnáziumban tanít történelmet, gyerekkorában egy családi utazás alkalmával fedezte fel Magyarországot, majd történészhallgatóként tért vissza és ismerte meg mélyebben az ország és a szomszédos államok történelmét. A trianoni békeszerződés óta Magyarországhoz, Romániához és Szerbiához tartozó etnikailag nagyon színes Bánság történelmében az a problematika érdekelte, hogy az "éledező nacionalizmusokra" a felvilágosodás idején az osztrák, majd a magyar adminisztráció hogyan reagált a birodalom perifériáján, telepített át lakosokat, és ezáltal hogyan alakította ki mesterségesen ezt a régiót. Munkájához osztrák és magyar katonai, jogi és pénzügyi forrásokat is felhasznált.
A Prix Hungaricát 2004-ben alapította a PMI Baráti Köre Magyarország európai uniós csatlakozásának alkalmából, hogy így keltse fel a francia hallgatók érdeklődését az ország iránt. A díjat olyan, a francia oktatási rendszerhez tartozó diákok érdemelhetik ki, akik Magyarországot választották kutatásuk témájául. A zsűri európai ügyekkel foglalkozó egyetemi oktatókból és újságírókból áll.
A két kutató között megosztott 6 ezer eurós értékű díjat az Electricité de France (EDF) francia energiavállalat támogatta.
Kinyomtatom
Fórumozok róla
Hozzáadom a könyvjelzőhöz
Küldd ide: Delicious
Küldd ide: Digg
Küldd ide: Facebook
Küldd ide: myspace
Küldd ide: twitter


