Ha mást szeretne, mint a párja, bűntudat gyötri

"Legyen, ahogy én akarom!" - Mennyire vagy önző kedves?

Manapság egyre jellemzőbb, hogy öntudatosabbak, önzőbbek vagyunk párkapcsolatainkban, ahol azonban a kompromisszumkötés is fontos lenne, sőt. Vajon van egészséges középút?

2011.04.08 15:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az egészséges párkapcsolatban nem játszhat szerepet az önzés - két ember azért szereti egymást és azért van együtt, mert elfogadják a másikat, együtt döntenek kérdésekben.

Azonban ha önzővé válunk, az egyik fél akarata mindig jobban előtérbe kerül majd, legyen szó a közös otthon rendezéséről, a programokról, vagy a szexről.

A pszichológus Jane Greer szerint az önzés valahol érthető mindkét fél részéről, mégis, ez fogja a leggyorsabban tönkretenni a kapcsolatot. A szakértő úgy véli: az önzés azért árthat sokat, mert mind a nő, mind a férfi azt gondolja: neki van igaza, és ha nem hajlandó hozzáállását megváltoztatni, az álláspontok nem fognak közeledni, lassan semmit sem lehet rendesen megbeszélni.

Saját szükségleteik után mennek, minden áron azt szeretnék keresztülvinni. Nem szabad elfelejteni, hogy egy kapcsolat kompromisszumokat is követel. Sokan azt gondolják, hogy ez egy harc, melyben saját akaratunkat is érvényesíteni kell, szembeszegülés árán.

Jane Greer szerint mindez azért alakult így, mert a társadalom, a munkapiac azt sugallja manapság: dolgozz, küzdj keményen, hogy boldogulj, hogy haladj a ranglétrán. Mindenki erős és "vasmarkú" akar lenni érzelmileg is. Ez azonban egy kapcsolatban nem a legjobb ötlet...

Természetesen nem egyszerű egyensúlyozni aközött, hogy saját szükségleteinket is kielégítsük és megfelelően együttműködjünk a partnerrel. Értelmetlenek a "ha szeretsz engem, ezt és ezt megteszed" típusú érzelmi zsarolások - pontosan ezek vezetnek az olyan kompomisszum-kötésekhez, melyek miatt egy idő után a másik fél besokall.

Lehet ez egy viszonylag hétköznapi dolog miatt is: az egyik fél szereti az orális szexet, a másik pedig nem. Az egyik csak tűr, tűr, mivel szereti a párját, nem szól. Ha valami nem úgy történik, ahogy a párja szeretné, gyakran még bűntudatot is érez.

De ez nem mehet így a végtelenségig: meg kell beszélni a dolgokat. Előfordul az is, hogy a másik fél tudja, valami nem jó a párja számára, amit ő csinál, de inkább nem vesz tudomást a másik reakciójáról.

Minden kapcsolatban jellemző azonban, hogy az egyik fél egy kicsit dominánsabb, mint a másik. Sokan félnek azonban attól, hogy ha kiállnak magukért, megharagszik rájuk a kedvesük.

Csakhogy, ha nem állunk ki saját magunkért és akaratunkért, akkor egyre nyomorultabbul érezzük majd magunkat. Nehéz a helyes egyensúlyt megtalálni - véli Jane Greer.

A kulcs azonban mindig a kommunikáció - ha nem beszéljük meg a helyzeteket, akkor könnyen abba a hibába esünk, hogy a gondok csak söprődnek a szőnyeg alá, míg végül felbukunk bennük.

Aki állandóan háttérbe szorul a kapcsolatban, az ha nem előbb, de utóbb biztosan kibukik, kitör. Onnan pedig már igen nehéz visszafordulni...

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.