A PTSD megelőzhető
A sebesülés utáni morfiuminjekcióval megelőzhető a poszttraumatikus stresszbetegség
A poszttraumatikus stresszbetegség (PTSD) megelőzhető, amennyiben a sebesüléstől számított egy órán belül morfiuminjekcióval csillapítják a fájdalmat - derült ki egy vizsgálatból, amelyet amerikai veteránok körében végeztek.
2010.01.15 17:46MTIA kutatás eredményét a New England Journal of Medicine legújabb számában publikálták.
Irakban és Afganisztánban szolgált 53 ezer amerikai veterán szorul kezelésre poszttraumatikus stresszbetegség miatt. Az érintett személyek újból és újból átélik a történteket, esetükben gyakoriak az alvászavarok, szorongás, depresszió, ingerlékenység és dühkitörések, az érzelmi kiüresedés. A PTSD-ben szenvedőknek gondot okoz a kapcsolatteremtés, a munkavégzés. Ám nem csupán a katonák szenvednek PTSD-ben, egy 1995-ös felmérés szerint az Egyesült Államok lakosságának 7,8 százaléka élete során már megtapasztalta a poszttraumatikus stresszbetegség tüneteit.
Az amerikai haditengerészeti orvosi kutatóközpont szakemberei olyan 696 veterán adatait elemezték, akik 2004 és 2006 között sebesültek meg Irakban. 493 katona (70 százalék) kapott morfiumot a sebesüléstől számított egy órán belül. Két évvel később közülük 147 veterán szenvedett PTSD-ben. Kétszázhárom sebesültnek nem adtak morfiumot, közülük 96-nál alakult ki poszttraumatikus stresszbetegség. Ebből következik, hogy a morfiummal történő korai fájdalomcsillapítás 53 százalékkal csökkenti a PTSD kialakulásának kockázatát. "Nem vagyunk biztosak abban, hogy ezek az eredmények a fájdalomcsillapításnak köszönhetőek-e, vagy a morfiumnak a sebesülés után az emlékezetre kifejtett +konszolidáló+ hatásának. Lehet, hogy mindkét tényező szerepet játszott" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Troy Lisa Holbrook, hozzátéve, hogy a kérdés tisztázásához további vizsgálatok szükségesek.
A New England Journal of Medicine legfrissebb száma egy másik tanulmányt is közöl, amelynek szerzői 250 ezer amerikai katonafeleség egészségügyi adatait elemezték. Mint kiderült, azok az asszonyok, akiknek a férje 11 hónapnál rövidebb ideje állomásozott Irakban vagy Afganisztánban, 18 százalékkal nagyobb valószínűséggel szenvedtek depresszióban, mint azok a feleségek, akiknek a férje az Egyesült Államokban szolgált. Az előbbi csoportnál 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakultak ki alvászavarok, szorongás és akut stressz.
Amennyiben a férjek 11 hónapnál régebben szolgáltak Irakban vagy Afganisztánban, már a feleségek 24 százaléka szenvedett depresszióban, 40 százalékuknál alvászavarok és az akut stressz tünetei jelentkeztek.