Élesztő

Minden háztartásban megtalálható az az élőlény, amely képes túlélni a Marson is

Egy indiai kutatócsoport felfedezte, hogy a sütőélesztő képes túlélni a marsi körülményekhez hasonló szélsőséges körülményeket, beleértve a nagy intenzitású lökéshullámokat és a mérgező perklorát sókat.

2025.10.27 10:56ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy új indiai kutatás szerint a mindennapi sütésből és sörfőzésből ismert élesztő képes lehet túlélni a Mars extrém körülményeit. A vizsgálatok kimutatták, hogy a Saccharomyces cerevisiae nevű mikroorganizmus nemcsak elviseli az intenzív lökéshullámokat és a bolygó talajában található mérgező vegyületeket, hanem különleges sejtszerkezeteinek köszönhetően aktívan alkalmazkodik is a stresszhez. A felfedezés új irányt nyithat az asztrobiológiai kutatásokban, és közelebb vihet minket annak megértéséhez, miként maradhat fenn az élet más égitesteken.

A tanulmányt az Indiai Tudományos Intézet (Indian Institute of Science, IISc) biokémiai tanszékének kutatói készítették az Ahmedábádban működő Fizikai Kutatólaboratóriummal (PRL) közösen. Céljuk az volt, hogy megvizsgálják, a Föld egyik legjobban ismert mikroorganizmusát, az élesztőt, hogyan befolyásolják azok a szélsőséges körülmények, amelyek a Mars felszínén is jelen vannak. A kísérletekhez speciálisan tervezett, nagy intenzitású lökéshullám-generátort – a HISTA (High-Intensity Shock Tube for Astrochemistry) nevű berendezést – használták, amellyel akár Mach 5,6 sebességű, vagyis a hangsebesség több mint ötszörösének megfelelő lökéshullámokat tudtak előállítani.

A kutatók a mikroorganizmusokat nemcsak ilyen erős mechanikai behatásnak tették ki, hanem nátrium-perkloráttal is kezelték őket – ez egy olyan vegyület, amely a Mars talajában nagy mennyiségben fordul elő, és a legtöbb földi élőlényre nézve mérgező. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a kísérlet során élő élesztősejteket kellett a HISTA-csőben vizsgálni úgy, hogy az extrém körülmények után a minták fertőzésmentesen visszanyerhetők legyenek a további elemzésekhez.

A kutatás eredménye minden várakozást felülmúlt: a pékélesztő túlélte mind a lökéshullámokat, mind a perklorát-kezelést – sőt, még a kettő kombinációját is. Bár a sejtek növekedése lelassult, nem pusztultak el. A túlélés kulcsa a sejtek ribonukleoprotein (RNP) kondenzátumainak működésében rejlik. Ezek olyan apró, membrán nélküli sejtszerkezetek, amelyek segítik a sejtet abban, hogy stresszhelyzetben megvédje és újraszervezze az mRNS-t, vagyis a genetikai információ hordozó molekulákat.

A lökéshullámok hatására az élesztősejtek kétféle RNP-kondenzátumot hoztak létre: úgynevezett stresszgranulumokat és P-testeket, míg a perklorátkezelés csak az utóbbiakat aktiválta. Azok a mutáns sejtek, amelyek nem tudtak ilyen szerkezeteket képezni, jóval kevésbé voltak képesek túlélni a kísérleti körülményeket. Ez a felfedezés nemcsak azt bizonyítja, hogy az RNP-kondenzátumok a sejtes stressz fontos biomarkerei lehetnek, hanem azt is, hogy az élet alkalmazkodóképessége messze túlmutathat a földi viszonyokon.

A kutatócsoport vezetője, Purusharth I. Rajyaguru professzor szerint a kísérlet különlegessége abban rejlik, hogy ötvözi a fizika, a kémia és a sejtbiológia módszereit, így egyszerre vizsgálja a mechanikai és kémiai stressz hatásait. Kollégája, Riya Dhage, a tanulmány első szerzője hangsúlyozta: ez volt az első alkalom, hogy élő élesztősejteket tettek ki ilyen nagy energiájú lökéshullámoknak, és sikerült azokat életképes állapotban visszanyerni.

A kutatás jelentősége messze túlmutat az élesztő vizsgálatán. Az ilyen típusú sejtszerveződések megértése segíthet annak feltérképezésében, miként viselkedhetnek az élő rendszerek más bolygók szélsőséges környezetében. Ezzel nemcsak a földönkívüli élet lehetőségeinek vizsgálatát viszi előre az indiai asztrobiológia, hanem a jövő űrkutatásának is új irányokat adhat.

Rajyaguru szerint a következő cél az, hogy az élesztőt a jövő űrmisszióiban is vizsgálják, akár a Mars felé tartó kísérletek részeként. „Meglepett minket, hogy az élesztő ilyen jól alkalmazkodott a Mars-szerű körülményekhez” – fogalmazott a professzor. „Ez a kutatás arra ösztönözhet, hogy a jövőben élesztőt is bevonjunk az űrbéli biológiai kísérletekbe.”

A mindennapi sütés egyik alapeleme így válhat a kozmosz túlélési modelljévé: egy szerény, egyselytű mikroorganizmus, amely segíthet megérteni, hol és hogyan tarthatott fenn életet az univerzum – és vajon hogyan maradhat fenn újra, az emberrel együtt, a Mars vörös porában.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.