Túlélhette-e bárki a keresztrefeszítést?

Ki találta fel a kereszthalált? - A kegyetlen kivégzés módszertana

Ki találta fel a kereszthalált? Mi volt a kínzás metodikája? Hogyan történt a szögelés? Hogyan nyújtották a szenvedést? Mi volt általában a halál pontos oka? Túlélhette-e bárki is a keresztre feszítést? Tényszerűen e kegyetlen kínhalálról, amelyet a japánok még a XX. században is alkalmaztak.

2008.03.23 11:30National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A keresztre feszítést, mint kivégzési módot, mely a római birodalomban terjedt el széles körben az általuk tökélyre fejlesztett technikával, a történelmi források alapján egy, a Földközi-tenger térségében élő hajós-kereskedő népcsoport, a föníciaiak használták első ízben.

A föníciaiak a halálra ítéltet egy fához kötözték - a rómaiak később "arbor infelix"-nek, azaz a szerencsétlenség fájának nevezték -, így napokig tartó szenvedés után a halált többnyire a szomjúhozás következtében kialakult folyadékhiány okozta.

Az asszírok és perzsák is ismerték és gyakorolták a halálbüntetésnek ezt a módozatát, sőt egyes írások szerint a Kr. e. V-IV. századi Athénben a vagyon elleni bűncselekményeket szintén gyakran torolták meg kereszthalállal. Nagy Sándor makedón birodalmában sem volt ismeretlen a kivégzésnek eme kegyetlen válfaja.

Bár a Tóra nem a keresztre feszítést, hanem a megkövezést jelöli meg a kivégzés eszközeként, ennek ellenére - még ha ritkán is - de előfordult, hogy a zsidók elítéltjeiket szintén ebben a halálnemben részesítették. (Iosephus Flavius zsidó történetíró tesz erre utalás Antiquitates Iudaeos című művében.)

Fotó: johnpratt.com

Lassú halál nagy kínok közepette

A keresztre feszítés alkalmazásának zenitjét a római birodalom idején érte el. Ennek eszköze kezdetben egy, a mezőgazdaságban használatos kétágú villa (furca) volt. A kivégzés során a villa ágai közé fogták a szerencsétlen nyakát, miközben kezeit a combjaihoz kötözték.

A megfeszítés klasszikus módszere csak ezt követően terjedt el, elsősorban a rabszolgák kordában tartásának volt félelmetes és egyben elrettentő eszköze. Egyik legismertebb emléke ennek minden bizonnyal a Spartacus-féle rabszolgafelkelés leverését követő tömeges kivégzés, mikor is a fellázadt gladiátor 6600 követőjét húzták keresztre a Via Appia mentén Brundisiumtól egészen Rómáig.

A rómaiak által kifejlesztett metodika célja az volt, hogy a halálraítélt lehetőleg lassan, minél nagyobb kínok közepette szenvedjen ki, a keresztre feszítéshez szükséges eszközök pedig gyakorlatilag minden római helyőrségnél rendelkezésre álltak.

Mint ahogy Mel Gibson heves vitákat kiváltó Passió című filmében is láthattuk, a kivégzés elmaradhatatlan bevezető rítusa a megkorbácsolás volt, mely önmagában is igen kemény, kegyetlen megpróbáltatást jelentett és jelentősen megtörte az elszenvedő fizikumát.

Az e célra használt rövid nyelű ostor (flagrum, flagellum) fonott bőrszíjaira vasból vagy ólomból készült golyókat, esetenként éles csontdarabokat is fűztek. A lemeztelenített áldozatot egy oszlophoz kötözték, majd többnyire két katona (lictor) zúdította a hátra, a fartájékra és a lábakra a csapásokat szitkozódásokkal és gunyoros megjegyzésekkel kísérve.

Az ütések erőssége esetenként ugyan eltérő volt, de előfordult, hogy a korbács ejtette zúzódások, az izmokig hatoló mély, metszett sebek okozta fájdalom és a nem csekély mértékű vérveszteség a sokkhoz közeli állapotba taszította az elítéltet.

[1/2]next
  1. 1. oldal
  2. 2. oldal

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.