Világvége

Rejtélyes erő gyorsít felénk egy aszteroidát

Egy mindössze 11 méteres kisbolygó évek óta fejtörést okoz a csillagászoknak, mert mozgását nem lehet kizárólag a gravitációval megmagyarázni. Egy új számítógépes szimuláció szerint azonban nem az eddig feltételezett vízgőz, hanem maga a napsugárzás állhat a jelenség mögött.

2026.11.14 14:39ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A csillagászok régóta vizsgálják az 1998 KY26 jelű földközeli aszteroidát, amely szokatlanul gyorsan forog, és pályáján olyan apró gyorsulást mutat, amelyet a gravitáció önmagában nem magyaráz meg. A mindössze 11 méter átmérőjű égitest kevesebb mint öt és fél perc alatt fordul meg a tengelye körül, miközben a Nap körüli mozgását egy eddig pontosan nem azonosított hatás is befolyásolja.

A kisbolygó különösen érdekes célpont, mert a japán Hajabusza–2 (Hayabusa2) űrszonda a tervek szerint 2031-ben közelíti meg. A küldetés során a kutatók közvetlen közelről vizsgálhatják meg azt az objektumot, amelynek természetéről egyelőre egymásnak ellentmondó elméletek születtek.

Az egyik magyarázat szerint az 1998 KY26 valójában úgynevezett sötét üstökös lehet. Ezek olyan égitestek, amelyek mozgásában az üstökösökre jellemző, nem gravitációs gyorsulás figyelhető meg, de nem rendelkeznek az üstökösöknél megszokott, látható gáz- és porfelhővel vagy csóvával.

A feltételezés szerint a kisbolygó belsejében található jég a Nap hőjének hatására vízgőzzé alakulhat, a felszabaduló gáz pedig apró rakétahajtóműként módosíthatja az égitest pályáját. Ehhez azonban az szükséges, hogy a belsejében hosszabb időn keresztül fennmaradhasson a jég.

A Georgia Institute of Technology két kutatója, Korbin Hansen és Masatoshi Hirabayashi most éppen ezt a lehetőséget vizsgálta meg. Az Icarus tudományos folyóiratban publikált tanulmányukban háromdimenziós számítógépes modellt készítettek az aszteroidáról, és kiszámították, hogyan terjed a Napból érkező hő a felszínén és a belsejében.

Mivel az égitest számos fizikai tulajdonsága még bizonytalan, a kutatók 13 különböző szimulációt futtattak. Változtatták többek között a méretet, a fényvisszaverő képességet, a hővezetést és a forgástengely irányát, majd megvizsgálták, milyen hőmérsékletek alakulhatnak ki a Nap körüli pálya különböző szakaszain.

Az eredmény minden esetben ugyanabba az irányba mutatott: az aszteroida túl meleg ahhoz, hogy belsejében hosszú időn keresztül megmaradjon a vízjég.

A számítások szerint a jég tartós fennmaradásához nagyjából mínusz 128 Celsius-fok alatti hőmérsékletre lenne szükség. Ezzel szemben még az aszteroida leghidegebb részeinek pálya menti átlaghőmérséklete is körülbelül mínusz 47 Celsius-fok vagy annál magasabb volt.

A kutatók azt is kiszámították, mi történne, ha az égitest tömegének egy százalékát eredetileg víz alkotta volna. A modell szerint még ez a viszonylag jelentős jégkészlet is hozzávetőleg kétezer év alatt eltűnne a kisbolygóból.

Ez jelentősen gyengíti azt az elképzelést, hogy az 1998 KY26 mozgását jelenleg is távozó vízgőz befolyásolja.

A kutatók szerint valószínűbb, hogy a szokatlan gyorsulást a napsugárzás nyomása és az aszteroida felszínéről kisugárzott hő együttes hatása okozza. A Nap fénye ugyanis nemcsak felmelegíti az égitesteket, hanem rendkívül kis erőt is kifejt rájuk. Emellett a felmelegedett felszín hősugárzása szintén módosíthatja a pályájukat.

Ezek a hatások különösen a kisméretű égitesteknél lehetnek jelentősek, ahol az apró erők hosszabb idő alatt már mérhető pályaeltérést okozhatnak.

Az aszteroida felszínéről visszaverődő fény korábbi vizsgálatai is ezt az értelmezést támogatják. A mérések alapján az 1998 KY26 viszonylag fényes, kőzetes égitest lehet, amelynek anyagtípusa általában kevés vizet tartalmaz.

A kutatók ugyanakkor nem tekintik véglegesen lezártnak a kérdést. Egyelőre nem ismert pontosan, hogy az aszteroida mennyi ideje kering jelenlegi pályáján, ezért az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy korábban más hőmérsékleti viszonyok között tartózkodott.

A végső választ a Hajabusza–2 adhatja meg, amikor 2031-ben megérkezik az égitesthez. A közvetlen megfigyelésekből pontosabb képet kaphatnak az aszteroida alakjáról, felszínéről, forgásáról és anyagi tulajdonságairól.

A vizsgálatnak a kisbolygók pályaszámítása szempontjából is jelentősége van. A Nap sugárzásából eredő apró gyorsulások hosszú idő alatt számottevően módosíthatják egy-egy földközeli égitest útját, ezért pontos megértésük a jövőbeli becsapódási kockázatok előrejelzését is javíthatja.

Az 1998 KY26 esetében tehát egyelőre nem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani a rejtélyes gyorsulás okát. Az új szimulációk alapján azonban egyre valószínűbb, hogy nem egy láthatatlan üstökösről, hanem egy olyan apró, száraz kisbolygóról van szó, amelynek mozgását a napfény is képes mérhetően befolyásolni.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.