Tudomány

Már az űrben is építkeznek a robotok - emberi irányítás nélkül

Először sikerült robotnak önállóan szerkezetet építenie a világűrben. Az amerikai Caltech és a DARPA kísérlete új lehetőségeket teremthet a műholdak, óriástávcsövek és akár kilométeres űrbeli létesítmények megépítésére.

2026.11.14 12:34ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A világűrben eddig minden nagyobb szerkezetet a Földön kellett összeállítani, majd egyben vagy összecsukott állapotban feljuttatni. Egy amerikai kutatócsoport most bebizonyította, hogy ez nem feltétlenül marad így: egy robot emberi beavatkozás nélkül, önállóan szerelt össze egy antennához használható szerkezetet Föld körüli pályán.

A California Institute of Technology (Caltech) által vezetett, az amerikai Védelmi Fejlett Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) által finanszírozott ASTRA projekt keretében a robot egy 1,4 méter széles szerkezetet épített. Ehhez kompozitszálas csöveket, alumínium csatlakozóelemeket és Kapton nevű, rendkívül ellenálló polimerfóliát használt.

Sergio Pellegrino, a Caltech repülőmérnöki és építőmérnöki professzora szerint ez az első alkalom, hogy egy szerkezetet autonóm módon építettek meg a világűrben.

A technológia jelentősége elsősorban a rakéták méretkorlátaiban rejlik. A világűrbe juttatott berendezéseknek jelenleg el kell férniük a hordozórakéták rakományterében, ami komolyan korlátozza például az űrtávcsövek, antennák és napelemtáblák méretét.

Ha azonban az alkatrészeket külön-külön is fel lehet juttatni, majd robotokkal összeállítani, a jövőben a jelenleginél jóval nagyobb szerkezetek is megépülhetnek Föld körüli pályán.

Az ASTRA az Autonomous In-Space Tensioned Reflector Assembly elnevezés rövidítése. A program célja olyan robotizált összeszerelési eljárások kidolgozása, amelyekkel nagy méretű, feszített reflektorszerkezetek készülhetnek az űrben.

A kísérlet során a robot egy rácsos tartószerkezet elemeit illesztette össze. A berendezés megfogta az alkatrészeket, megfelelő helyzetbe állította őket, majd egy szerelőfelületen összekapcsolta a különálló részeket.

A rendszer nem folyamatos földi távvezérléssel dolgozott. A mérnökök naponta összesen mintegy 15 percnyi kommunikációs időablakban küldhettek parancsokat és ellenőrizhették az előrehaladást, az összeszerelési műveleteket azonban a robot önállóan hajtotta végre.

A kísérleti berendezést a Momentus vállalat Vigoride 7 nevű űreszközére szerelték, amely március 30-án indult a SpaceX Transporter–16 küldetésével. A robot két előre összeállított szerkezeti elemet, valamint a további építéshez szükséges alkatrészeket vitte magával.

A küldetés ugyanakkor nem zajlott teljesen problémamentesen. A kutatóknak több váratlan műszaki nehézséget kellett megoldaniuk, és az időkorlátok miatt nem sikerült a teljes tervezett antennatartó szerkezetet befejezniük.

A demonstráció mégis igazolta, hogy az autonóm űrbeli összeszerelés működőképes technológia lehet.

A projekt a DARPA NOM4D nevű, hosszabb távú kutatási programjának része, amelynek célja nagyméretű űrbeli szerkezetek hatékony és gazdaságos megépítése.

Andrew Detor programvezető szerint a végső cél nem néhány méteres berendezések előállítása. A kutatók több száz méteres, sőt akár kilométeres szerkezetek űrbeli összeszerelésének lehetőségét vizsgálják. Ilyen léptékű építkezésre jelenleg nincs működő technológia.

Az egyik legígéretesebb alkalmazási terület a csillagászat. Az űrben összeszerelt óriástávcsövek a jelenleginél nagyobb tükrökkel vagy antennákkal működhetnének, így távolabbi és halványabb égitestek megfigyelésére is alkalmasak lehetnének.

Hasonló előnyöket kínálhat a technológia a műholdas kommunikációban, ahol a nagyobb antennák javíthatják a lefedettséget és az adatátviteli képességeket. A kutatók emellett olyan hatalmas napelemrendszerekben is gondolkodnak, amelyek a világűrben termelnének energiát.

Az autonóm robotok a későbbiekben nemcsak új berendezéseket építhetnének, hanem a már működő műholdak javításában és átalakításában is szerepet kaphatnának. Ez csökkenthetné annak szükségességét, hogy egy meghibásodott űreszközt teljes egészében újjal kelljen pótolni.

A DARPA programjában az Illinois-i Egyetem kutatói is részt vesznek. Ők a Nemzetközi Űrállomáson azt vizsgálják majd, miként lehet szénalapú csöveket az űrben megszilárdítani, ami további lehetőségeket teremthet a helyszíni szerkezetgyártásban.

Az ASTRA eredménye egyelőre technológiai demonstráció, nem pedig egy teljes méretű, használatra kész űrbeli antenna megépítése. A következő feladat annak bizonyítása lesz, hogy az eljárás nagyobb méretben, hosszabb időn keresztül és üzemszerű körülmények között is megbízhatóan működik.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.