Nyomozás

A hírhedt Jeffrey Epstein tényleg kémügynök volt?

Az Epstein-összeesküvés-elmélet politikai vetületei és a mögötte meghúzódó forrás.

2025.10.02 20:59ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az amerikai közvéleményben és a nemzetközi sajtóban évek óta tartja magát az a feltételezés, hogy Jeffrey Epstein, a hírhedt pénzember és szexuális bűncselekményekért elítélt üzletember nem pusztán saját perverziói miatt épített befolyásos kapcsolati hálót, hanem valamely hírszerző ügynökség megbízásából kompromittálta a politikai és gazdasági elit tagjait. A leggyakrabban az izraeli Moszad neve kerül elő a teóriákban, de a történet más változatai amerikai vagy akár szaúdi szálakat is sejtetnek. A vádak erejét jól mutatja, hogy nemrégiben egy volt izraeli miniszterelnök is szükségét érezte annak, hogy nyilvánosan cáfolja a pletykákat.

A feltételezés központi eleme egy, Alexander Acosta volt floridai államügyészhez kötött idézet, aki 2008-ban jóváhagyta Epstein vitatott, enyhének ítélt vádalkuját. A történet szerint Acostát arra figyelmeztették, hogy „hagyja békén Epsteint, mert a hírszerzéshez tartozik”. E mondatot az összeesküvés-elméletek hívei megingathatatlan tényként kezelik, jóllehet a forrása mindössze egyetlen, 2019-ben megjelent cikk. Ebben Vicky Ward újságíró egy anonim „volt magas rangú Fehér Ház-tisztviselőre” hivatkozott, aki a Trump-adminisztráció átmeneti időszakában hallotta Acosta állítólagos magyarázatát.

A gond csupán az, hogy Ward hitelességét számos korábbi munkatársa és szerkesztője megkérdőjelezte. Kritikusai szerint gyakran idézett pontatlanul, forrásai megbízhatóságát nem ellenőrizte megfelelően. A kiszivárgott információk alapján sokan Steve Bannonra, Donald Trump egykori stratégiai főtanácsadójára gyanakodnak mint a titokzatos forrásra. Bannon köztudottan szoros kapcsolatot ápolt Epsteinnel, ugyanakkor politikai ellenfeleit – köztük Jared Kushnert és Ivanka Trumpot – szívesen próbálta kellemetlen helyzetbe hozni. A feltételezés szerint tehát az „intelligenciakapcsolat” története akár egy tudatosan generált narratíva is lehetett, amely egyszerre szolgált személyes bosszút és figyelemelterelést.

Ezzel szemben Acosta minden hivatalos fórumon tagadta, hogy valaha is tudomása lett volna Epstein bármiféle hírszerzési kötődéséről. A munkaügyi miniszterré történt kinevezése után tartott sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, nem tekinti hitelesnek az erről szóló riportokat. Később, az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának vizsgálata során, eskü alatt nyilatkozta, hogy semmilyen információja nincs Epstein esetleges titkosszolgálati hátteréről. Ennek ellenére a közösségi médiában és bizonyos politikai körökben a történet tovább él, mintha valódi bizonyítékok támasztanák alá.

A külpolitikai dimenzió azért különösen hangsúlyos, mert Epstein kapcsolatai valóban átnyúltak a nemzetközi politikába. Szaúd-Arábia trónörököse, Mohamed bin Szalmán neve többször is felmerült, és több beszámoló szerint Epstein szoros ismeretségben állt vele. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a Közel-Kelet politikai erőviszonyait gyakran árnyékhálózatok és informális szövetségek alakítják, könnyű belátni, miért találnak olyan sokan táptalajt az efféle találgatásokban.

Mindazonáltal a jelenlegi bizonyítékok arra mutatnak, hogy az „Epstein a hírszerzés embere volt” narratíva sokkal inkább politikai eszköz és médiában felerősített mítosz, mintsem igazolt tény. A külpolitikai jelentősége azonban vitathatatlan: a történet befolyásolja, hogyan látják egymást az államok, mennyire tartják megbízhatónak egymás politikai elitjét, és miként viszonyulnak a globális bizalmatlanság légköréhez. Epstein öröksége így túlmutat a személyén – a nemzetközi politika egyik újabb példájává vált arra, miként szövi át a hatalmat a valóság és a fikció közötti homályos mezsgye.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.