Hidegháború Kijev és Moszkva között

Orosz "Gibraltár" az ukrán "Pireneusok" alatt?

Tizenhét éve folyik a hidegháború Kijev és Moszkva között Szevasztopolért. A térképre pillantva könnyen megérthető, hogy Szevasztopolra, általában a Krímre támaszkodva az egész Fekete-tenger érverése kitapintható: bármely pontja innen érhető el a leghamarabb.

2008.10.17 07:21MTI

Nem meglepő, hogy lényegében 225 éve Szevasztopol az orosz Fekete-tengeri Flotta fő, egyben egyetlen támaszpontja lett, amit Eduard Baltyin tengernagy (a flotta parancsnoka 1993-1996 között) eleve hibának minősített, mondván, hogy a megbízható védelmi képesség alapja a területileg széttagolt támaszpontrendszer. "Az a flotta, amelynek egyetlen támaszpontja van, nem flotta" - hangoztatta. Sem az orosz birodalom, sem a Szovjetunió nem szánta rá magát költséges bázisok építésére: a Krím-félszigeten minden megtalálható, Nyikolajevben pedig ott van a nagy hajógyár.

Sztálint is hasztalan győzködték, hogy nem szabad egyetlen támaszpontra hagyatkozni, ő nem így vélekedett, mereven kitartott tengeri stratégiája mellett, amely hibásnak bizonyult. A "szlávközi vita" a gazdag szovjet hagyatékért már 1991 októberében megkezdődött: Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa minden teketóriázás nélkül az új államképlethez rendelte az egész Fekete-tengeri Flottát. Kijev azonban nem tudta megemészteni a nagy falatot: egyszerűen nem volt konkrét stratégiája. Leonyid Kravcsuk ukrán elnök 1992 elején úgy nyilatkozott, hogy Ukrajnának "azért van szüksége saját flottára, mert igényt tart a Fekete-tengeri Flotta felére".

A tengeri erő feladataira és összetételére utaló kérdéseket meg sem értette. 1992. április 5-én Kravcsuk elnök, majd válaszképpen az orosz államfő két nappal később rendeleti úton kisajátította a flottát. Később mindketten hozzájárultak a tárgyalások folytatásához, megegyeztek a közös használatban, majd az 50-50 százalékos megosztásban. Ez az arány hamarosan 81,7, illetve 18,3 százalékosra módosult Oroszország javára, majd megszületett az "ideiglenesen végleges" megállapodás: az orosz Fekete-tengeri Flotta Szevasztopolban maradhat 2017-ig.

Ebben az időszakban - a 90-es évek közepe táján - Kijev ukrán eskütételre kötelezte a flotta személyzetét, elnézte a hajóeltérítéseket, ösztönözte a tengerfenékre telepített távközlési kábelek megrongálását. Közben rozsdásodtak, rongálódtak a hadihajók, új hajót pedig nem kapott a flotta. Ukrajna Kínának adta el a félig elkészült Varjag rakétacirkálót, a négy ukrán fregatt közül hármat ki kellett selejtezni, az egyetlen ukrán tengeralattjáró pedig sohasem látott tengert. Az utóbbi években az orosz katonai sajtó is feltette a kérdést: minek a flotta a rakéták, a számítógépek, az atomfegyver és a precíziós harceszközök korában? 

A Fekete-tengeri Flotta - fogalmazódott meg a válasz - az egyik legfontosabb eleme Oroszország déli védelmi rendszerének. Ha ez a láncszem kiesik, betömhetetlen rés támad. Fontos emellett a gazdasági érdekek védelme. A kontinentális talapzat igen gazdag ásványkincsekben, védelemre szorul a kőolaj- és a földgázexport is. Az említettek mellett Moszkva egy ideje a Fekete-tengeri Flotta fő "opponensének" a török haditengerészetet tartja, amely a "szovjet fenyegetés" elmúltával is szembeötlően gyarapodott.

A 90-es évek közepétől nyolc új tengeralattjárót, két torpedórombolót, négy fregattot, nyolc rakétanaszádot kapott. Az új török hadihajó-építési program költségtervezete 27 milliárd dollár. Orosz katonapolitikai körökben Szevasztopol esetleges feladásában megbocsáthatatlan vereséget láttatnak, amelynek politikai következményei megjósolhatatlanok. Sorjáznak a találgatások: sor kerülhetett volna-e a NATO jugoszláviai műveletére, ha az Adrián jelen lett volna egy, a Fekete-tengeri Flottához mérhető orosz haditengerészeti erő?

A flotta önmagában féken tartó erőtényező, nagy potenciálokat von magára, sebezhetősége lényegesen kisebb, mint a szárazföldi rendszereké. Orosz tengerészeti körök azt vallják, hogy Szevasztopol mellett mindaddig ki kell tartani, amíg nem kínálkozik alternatív megoldás.

Ezért szükségtelen "politikai szónoklatokkal billentgetni a hajót", élezve a viszonyt Ukrajnával: ennek a "hidegháborúnak" mielőbb véget kell vetni. Új támaszpont kiépítésére kínálkozik a Kercsi-tengerszoros és Anapa közötti partszakasz, ahol van olaj- és gázvezeték. Igaz, egy új kikötő építése évtizedekig eltarthat, és csillagászati összegeket emészthet fel, ami a mai Oroszországnak is súlyos anyagi tehertétel lenne.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.