Nem volt elég a külpolitikai siker

Miért választ újra Szerbia?

Habár az érintettek tagadják, a legtöbb szerbiai politikai szakértő egyetért abban, hogy a legnagyobb kormánypárt, a Szerb Haladó Párt (SNS) vezető politikusainak hatalmi ambíciói állnak a március 16-ra meghirdetett előre hozott parlamenti választások mögött.

2014.01.30 15:25MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A belgrádi tömegtájékoztatás többször is idézett olyan véleményeket a közelmúltban, hogy Aleksandar Vucic haladó párti miniszterelnök-helyettes kormányfői ambíciókat dédelget, és tulajdonképpen ez az oka annak, hogy a kormány mandátumának a felénél az urnákhoz szólítják az embereket. Vucic ugyan tagadta ezt, ám úgy pontosított, hogy választások nélkül semmiképpen sem akar a miniszterelnöki székbe ülni. Hozzátette: Ivica Dacic kormányfő felajánlotta neki ezt a pozíciót, de ő elutasította.

Megfigyelők egyetértenek abban, hogy a választást a Szerb Haladó Párt nem tudja elveszíteni, habár "legnagyobb vágyukat", az abszolút többséget nem tudják majd megszerezni. Támogatottságukat növeli az ellenzéki széthúzás is. A szakértők abban is egységesek, hogy a voksolás legnagyobb vesztese ebben a pillanatban a Dacic vezette Szerbiai Szocialista Párt (SPS) lehet, amelynek népszerűsége az utóbbi két évben - a legutóbbi választások óta - jelentősen csökkent.

A jelenlegi kormány 2012 júliusában alakult meg, és biztos parlamenti többséggel rendelkezett. A kormánykoalíciót az SNS, valamint az SPS körüli koalíció és a Szerbia Egyesült Régiói (URS) elnevezésű párt kötötte. A 250 fős parlamentben ez a koalíció 133 képviselői helyet tudhatott magáénak. A 19 fős kormány vezetője a koalíciós tárgyalások győztese, a szocialista Ivica Dacic lett.

Megválasztásakor Ivica Dacic azt ígérte, hogy kormánya Szerbia európai uniós integrációjára és a Koszovóval való párbeszédre fog összpontosítani. Annak ellenére, hogy nyugati diplomatáknak akkor még kétségeik voltak ezzel kapcsolatban - hiszen Dacic éveken át volt közeli munkatársa Slobodan Milosevic szerb diktátornak, és a Nyugat ellen agitált -, félelmeik nem igazolódtak be, a Dacic-kabinet valóban megkezdte a kapcsolat normalizálását Pristinával, valamint az EU-s csatlakozási tárgyalások is megkezdődtek Belgráddal.

A külpolitikai sikerek mellett azonban a belpolitikát heves harcok jellemezték, és 2013 nyarának végén módosult a kormány összetétele, az erőviszonyok némileg megváltoztak. Az új kabinet 22 tagú lett, a tárcavezetők fele újonnan került be, hét miniszter egyetlen párthoz sem tartozott. A szerb sajtó szerint a legjelentősebb változás az volt, hogy a gazdaság előtérbe kerülésével különválasztották a pénzügyi és a gazdasági tárcát. Ez utóbbi élére a haladó párt javaslatára a párton kívüli Sasa Radulovicot nevezték ki, aki azonnal reformokba kezdett. Négy hónappal később pedig éppen ezen reformok akadozása, illetve a gazdaságpolitikát ért bírálatok miatt adta be lemondását, csupán néhány órával előzve meg Aleksandar Vucic bejelentését, miszerint kezdeményezni fogja az előre hozott választásokat.

Aleksandar Vucic

A bejelentés senkit nem lepett meg Szerbiában, a közelmúltban ugyanis valamennyi párt a politikai erőviszonyok újbóli felmérése mellett kardoskodott, és az is borítékolható volt, hogy Tomislav Nikolic államfő eleget tesz a kormány kérésének, és március 16-ra írja ki a voksolást, amikor Belgrádban helyhatósági választásokat tartanak.

A jobbközép SNS - amely a Vojislav Seselj, majd Tomislav Nikolic vezette Szerb Radikális Pártból vált ki Nikolic vezetésével - jelenleg a vezető erő a szerb kormányban. Az előrehozott választás szószólói korábban is a kedvező népszerűségi mutatókkal érveltek, szerintük amennyiben még erősebb választói felhatalmazást kap a Szerb Haladó Párt, felgyorsulhatnak a szükséges gazdasági reformok.

A Faktor Plus nevű közvélemény-kutató ügynökség január 20. és 26. között elvégzett felmérése szerint a lakosság 42,1 százaléka támogatja a konzervatív, Európa-párti haladókat. A 2008 és 2012 között kormányzó Demokrata Pártra (DS) jelenleg a válaszadók 13,9 százaléka szavazna, míg a harmadik helyen a szocialista párt áll 10,5 százalékkal. A közvélemény-kutatás arra is rámutatott, hogy az ellenzéki pártok közül a parlamenti küszöb elérésére csak a nacionalista Szerbiai Demokrata Pártnak (DSS) van valós esélye. A kisebbségi pártoknak nem kell megugraniuk a cenzust a parlamentben jutáshoz.

Dinko Gruhonjic gazdasági elemző, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke a Magyar Szó című újvidéki napilapnak ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a választásokat semmi nem teszi indokolttá, csupán az, hogy "a haladók megpróbálják magukhoz ragadni a hatalmat". Hozzátette azt is, hogy az SNS "legnagyobb vágya az, hogy megszabaduljon a Szerbiai Szocialista Párttól". Az elemző azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy az SNS a különböző nemzeti kisebbségi pártoknak ajánl fel helyet a kormánykoalícióban.

Milan Culibrk gazdasági elemző, a NIN című ellenzéki hetilap főszerkesztője szerint szinte egyetlen 2012-es cél sem valósult meg. "Már akkor bejelentették, hogy sürgős lépéseket tesznek a költségvetési hiány csökkentésére, 2014-ben viszont az eddigi legnagyobb deficittel kell számolnunk. A közszférában dolgozók számának radikális csökkentése helyett, most több mint 700 ezren dolgoznak ott. Annak ellenére, hogy 18 hónappal ezelőtt bejelentették, hogy folytatódnak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és más nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, az IMF-fel még nem kötöttek megállapodást" - sorolta Culibrk.

A halk szavú kritikák azonban nem biztos, hogy eljutnak az országhatárokon kívülre is, belgrádi sajtóértesülések szerint ugyanis a Nyugat és Oroszország is a jelenlegihez nagyon hasonló kormánykoalícióra számít a jövőben is.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.