Elemzés

Hollandiai választás: helycsere a véghajrában?

Lényegében holtversenyt jeleznek a közvélemény-kutatók közvetlenül a szerdai hollandiai parlamenti választások előtt.

2012.09.11 15:02MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Két héttel ezelőtt ugyanezt tették, csak közben az egyik főszereplőt kicserélték: a jobboldali liberálisok (VVD) fő vetélytársa már nem a szocialista (PS), hanem a mérsékeltebb, szociáldemokrata irányzatú Munkapárt (PvdA).

A kampányfinis fő trendje számos felmérés szerint a korábban "elhasználódottnak" tekintett PvDA nyomulása, ugyanakkor a hollandok számára szemmel láthatóan túlságosan kemény EU-kritikát hangoztató PS visszaszorulása volt, miközben az eddigi kormánykoalíció fő ereje, a VVD, amelynek eddig megcsappanni látszott a népszerűsége, erőre kapott.

Mivel az iszlám- és idegengyűlölő Geert Wilders Szabadságpártja (PVV) gyengül, egyre többen vélekednek úgy, hogy az eddig szélsőjobboldali külső támogatást élvező jobbközép kormányzat helyett nagykoalíció alakulhat a mérsékelt jobboldal és a mérsékelt baloldal részvételével. Válság idején - érvelnek e feltételezés hangoztatói - ez a legjobb megoldás, legalábbis Hollandiában, ahol nincs parlamentbe jutási küszöb, így a kisebb pártoknak is lehet esélyük a mandátumszerzésre - és adott esetben akár "a mérleg nyelvének" szerepére.

Az eddigi törvényhozásban tíz tömörülés képviseltette magát. A koalíciókényszer természetes jelenség, és a mindenkori ellenzék is rendre olyan sok pártból tevődik össze - tehát annyira sokszínű -, hogy egy viszonylag csekély erőt képviselő, de ügyesen lavírozó, az ellenzéket sikeresen megosztó kisebbségi kormánykoalíció is életképes lehet hosszabb-rövidebb ideig - válságmentes időkben.

Most azonban a válság a mégannyira gazdag Hollandiába is "bekopogott". A két éve alakult - akkor is előrehozott választások után felállt - koalíció azon bukott meg áprilisban, hogy Wilders nem volt hajlandó támogatását adni Mark Rutte több mint 20 milliárd eurós takarékossági csomagjához.

Áprilisig a Rutte vezette VVD, valamint a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) kisebbségi koalíciója kormányzott. A VVD-nek 31, a CDA-nak 21 helye volt a 150 tagú képviselőházban. A koalíciónak külső, feltételes támogatást adó Wilders-pártnak 24 mandátuma volt.

Ezúttal 21 párt verseng a szavazatokért. A legfrissebb felmérések szerint a jobboldali liberális VVD megőrzi az első helyét, sőt akár 35-re is növelheti mandátumainak számát. Eddigi koalíciós partnere, a CDA azonban, úgy tűnik, folytatja évek óta megkezdődött lejtmenetét, és meg kell majd elégednie mintegy 13 mandátummal. Ha így lesz, a jobbközép irányzat összességében valamelyest meggyengül.

A baloldalon két héttel ezelőtt még a Szocialista Párt volt erősen feljövőben, amelynek eddig csak 15 mandátuma volt - pontosan fele annyi, mint a baloldal fő tömörülésének, a Munkapártnak. Időközben azonban valószínűtlenné vált az a lehetőség, hogy a két baloldali párt viszonyában megfordulnak az erőviszonyok. Most a PvdA ugyanúgy mintegy 35 mandátumra számíthat, mint a VVD, a szocialisták pedig 15-ről csupán körülbelül 21 mandátumig erősödhetnek.


A PvdA az előző évtizedekben sokszor volt kormányon, a PS viszont - négy évtizeddel ezelőtti megalakítása óta - még soha. A PvdA-ban erősen kialakult a nagykoalíciós hajlam, és hagyományosan hangoztatja a közös célok érdekében az együttműködés fontosságát. Ehhez képest a PS radikálisabb baloldali irányváltást akar. A PS-t vezető Emile Roemer nem akarja, hogy Hollandia távozzon az euróövezetből, amit a szélsőjobb vett fel a követelései közé - miként magából az Európai Unióból való kilépést is. Elemzők szerint mindazonáltal a hajrában azért gyengült a PS, mert Roemer túlságosan unióellenes retorikát hangoztatott.

Az eddig 24 mandátumos Wilders-párt mandátumszerző képessége a jelzések szerint most valószínűleg 20 alatt marad. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a jobb- és a baloldal közötti koalícióképességi versenyt az dönti majd el, miként szerepelnek olyan kis pártok, mint a baloldali liberális D66, a progresszív keresztényként emlegetett ChristenUnie (Keresztény Unió), illetve környezetvédő GroenLinks (Zöld Baloldal).

A VVD-PvDA nagykoalíció eshetőségét Wilders is felvetette, mégpedig "riogató jelleggel", mondván, hogy az már "elintézett ügy". A jobboldali liberális Rutte szerint azonban "ettől messze vagyunk", míg a szociáldemokratákat vezető Diederik Samsom tartózkodik az állásfoglalástól.

A kampányt érthető módon az a kérdés uralta, hogy milyen mértékű megszorítások fogadhatók el a saját polgárainak eddig szilárd jólétet biztosító országban, nem kis részben a közös európai pénzügyi bajok orvoslása érdekében. Az eurózóna eladósodottabb országai ezért reménykedve várják, hogy nehézségeik iránt az eddiginél megértőbb kormány alakuljon Hollandiában.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.