Tudomány

97 millió éves navigációs rendszerre bukkantak a kutatók

Parányi mágneses fosszíliák arra utalnak, hogy az állatok már a dinoszauruszok korában is a Föld mágneses térképe alapján tájékozódtak.

2026.02.02 20:57ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy friss felfedezés szerint az állatok elképesztően korán ráérezhettek arra a trükkre, amit ma a vándormadarak és a halak használnak: a Föld mágneses terének „olvasására”. A kutatók 97 millió éves, mikroszkopikus mágneses fosszíliákat azonosítottak, amelyek minden jel szerint egy belső, GPS-szerű navigációs rendszer részei lehettek.

A leletek ősi tengeri üledékekből kerültek elő, és méretük nagyjából egy baktériuméval egyezik meg. Formájuk változatos, lándzsa-, tű- és orsószerű alakzatok is vannak köztük, ami már önmagában gyanúsan nem véletlenszerű. Bár pontosan nem tudni, milyen élőlény hozta létre őket, a kutatók biztosak abban, hogy biológiai eredetű struktúrákról van szó.

A vizsgálatot a University of Cambridge és a Helmholtz-Zentrum Berlin kutatói vezették, az eredményeket pedig a Communications Earth & Environment közölte. A csapat elsőként készített háromdimenziós képet ezeknek a fosszíliáknak a belső mágneses szerkezetéről, és amit láttak, az nem egy primitív véletlen melléktermék benyomását keltette.

A mágneses mintázat egyfajta örvényszerű struktúrát mutatott, amely képes érzékelni nemcsak a Föld mágneses terének irányát, hanem annak erősségét is. Rich Harrison professzor szerint ez pontos és stabil tájékozódást tett lehetővé, olyasmit, amit ma már fejlett navigációs képességnek neveznénk. Ha a természet valaha „GPS-t tervezett”, akkor az nagyon hasonlíthatott erre.

Ez különösen azért érdekes, mert a baktériumokban ismert mágneses részecskék jóval kisebbek, míg ezek az úgynevezett „óriás magnetofosszíliák” tízszer-hússzor nagyobbak. Korábban felmerült, hogy védelmi tüskeként szolgálhattak, de az új mágneses elemzés inkább arra utal, hogy tudatosan kialakított, precíz érzékelő szerepük volt.

A technikai áttörést egy új mágneses tomográfiás eljárás tette lehetővé, amelyet Claire Donnelly fejlesztett ki, és amelyet az oxfordi Diamond röntgenlétesítményben alkalmaztak. Ennek köszönhetően először sikerült ilyen nagy részecskék belső mágneses felépítését feltérképezni.

A nagy kérdés továbbra is az, hogy milyen állat hordozhatta ezt az ősi navigációs eszközt. A kutatók szerint egy olyan, széles körben elterjedt tengeri vándorló faj jöhet szóba, amely elegendő nyomot hagyott maga után az üledékekben. Harrison szerint az angolnák jó jelöltek lehetnek, hiszen nagyjából ebben az időszakban jelentek meg, és ma is rejtély, hogyan navigálnak több ezer kilométeren át a nyílt óceánon.

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.