Vélemény
Göncz Kinga győzelemre vitte volna Wolf Katit!
Az Eurovíziós Dalfesztiválról és annak eredményéről sokféle vélekedés látott napvilágot az elmúlt napokban, ezek közül kiemelkedik egy, amely felfedezni vél - sőt, lényegében az egész írás erről szól - az Orbán-kormány külpolitikája és Wolf Kati leszereplése között egy olyan összefüggést, amely egész egyszerűen nem létezik.
Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének legjobb pillanatai >>>
Sebők János szinte epikus méretű HVG-beli cikkének lényege annyiban foglalható össze, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál eredményét kevésbé az előadás és a dalok minősége, mint a politika határozza meg. Ennek megfelelően Wolf Kati 22. helyezéséből az következik, hogy Magyarország megítélése romlott a rendszerváltás óta Európában, és bár az előadó mindent megtett, az elmúlt évek és különösen az elmúlt hónapok politikai ballépéseinek következtében a kutya sem szavazott rá. Röviden tehát Sebők szerint a „What about my dreams?” című dal sikertelenségéért Orbán a hibás.
Eszemben sincs Orbán Viktor külpolitikáját védeni, aki a médiatörvény és az új alkotmány kapcsán az elmúlt hónapokban – a mellette álló konzervatív, néppárti frakción kívül – lényegében a létező összes európai politikai szereplővel konfliktusba keveredett. Ugyanakkor bármiféle összefüggést látni és láttatni e történések és a tehetséges és szimpatikus, de a döntőben tucat-dalát kissé hamiskásan éneklő Wolf Kati szereplése között – nos, ez enyhén szólva is paranoid gondolkodásra vall.
Ha például az országok megítélése volna a fő tényező a helyezések kiosztásánál, Azerbajdzsán méregerős diplomata-szervezete méltán lehetne büszke magára, míg a nemzetközileg is katasztrofális megítélésű Svájc igencsak leszerepelt azzal, hogy a tökutolsó, 25. helyezést érte el. A fél Európát eltartó Németországnak sem igazán hálásak a kontinensen, a germánok tízedik helye ugyanis nem méltó gazdasági-politikai súlyukhoz, különösen Azerbajdzsánhoz hasonlítva.
Ezek után szinte fölösleges olyan csúsztatásokról szót ejtenünk, mint hogy Sebők János szerint „a jószomszédi viszonynak sem mutatkozott nyoma” (Magyarország Romániától, Ukrajnától, Szerbiától és Ausztriától kapott szavazatokat, egyébként ezek az országok közvetlenül a szavazás előtt új kontinensre költöztek, majd vissza). Emellett a szerző a német Tageszeitungtól idéz egy cikket, miszerint Wolf Kati produkciója azért értékelhetetlen, mert a versenyző Orbán Viktor kegyeltje – csak azt felejti el megemlíteni, hogy az írást humorosnak szánták. És bár a német humor nem olyan megbízható, mint a svájci bicska, ezt legalábbis illett volna észrevenni.
Mellesleg egy magánpénzből, az államtól függetlenül működő tévétársaság által felfedezett énekesnő nemzetközi szerepléséhez sokkal kevesebb köze van a kormánynak, mint például a versenysport támogatásához, mégsem szokták számon kérni az aktuális miniszterelnökön, hogy miért nem verte rongyosra a Debrecen a Liverpoolt a BL-ben. Ami azonban ennél is fontosabb: a szerző úgy tesz, mintha az Eurovíziós Dalfesztivál eredményének akár politikai, akár zenei szempontból bármi jelentősége volna, esetleg ebből le lehetne vonni akármilyen következtetést Magyarországra nézve.
Holott ha így lenne, 2008-ban és 2009-ben joggal marasztalhattuk volna el a kormányt, hiszen sem a méltán népszerűtlen Ádok Zoli, sem a nála is kevésbé ismert Csézy nem jutott be még a döntőbe sem. Ezzel szemben 2007-ben Rúzsa Magdi minden idők legjobb helyezését érte el – de hopp, akkor is Gyurcsány volt a miniszterelnök! (Politika és dalfesztiválok összefüggései iránt jobban érdeklődők számára érdemes feljegyezni, hogy a külügyminiszter is Göncz Kinga volt mindhárom évben.)
Mindezt követően talán nem is olyan fontos arról szót ejteni, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál természetesen nem reprezentálja sem egyetlen ország külföldi megítélését, sem a határain belül működő zenei élet minőségét. Ez egy profitorientált koncertközvetítés ostoba popdalokkal és látványos show-elemekkel, amit a végén valaki megnyer, mert úgy izgalmasabb a műsor. Akit ebben csak a politika érdekel, annak semmi köze az Eurovíziós Dalfesztiválhoz, akit pedig az izgalmas előadók és jó dalok, az hallgasson inkább zenét.