Doktor úr, a magas sebe sose fáj?

Több sebből is vérzik a betegek sebkötözése

Európa más országaihoz hasonlóan hazánkban is folyamatosan nő a krónikus, nehezen gyógyuló sebbel élők száma. Ennek demográfiai és civilizációs okai vannak. A fejlett országokban jellemző a társadalom elöregedése, amely a betegségek gyakoribb előfordulását eredményezi.

2010.09.22 11:13Világgazdaság
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ehhez társul az életviteli szokások megváltozása, amely miatt gyakoribbak a szív-ér rendszeri, valamint anyagcsere-betegségek és az ezek szövődményeként megjelenő lábszár- és nyomási fekélyek, a cukorbetegek lábsebei.

A páciensek ellátása nagy kihívást jelent az egészségügyi és szociális rendszernek. Ezt jelentős mértékben befolyásolja az ellátók szakmai felkészültsége és kompetenciája, valamint a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználása. Világszerte számos szakmai szervezet, többek között az Európai Sebkezelő Társaság (EWMA) és az Európai Nyomási Fekély Panel (EPUAP) ajánlásokat dolgozott ki a krónikus, nehezen gyógyuló sebek kezelésére, az ellátórendszerek színtereinek öszszehangolására.

Magyarországon a sebkezeléssel foglalkozó szakmai szervezetek 1999 óta folyamatosan javaslatokat tettek a különböző konszenzuskonferenciákon a sebkezelésben dolgozó szakápolók kompetenciáinak rendezésére, sürgetőnek vélték a sebellátáshoz nélkülözhetetlen ismeretek és gyakorlatok tartalmi és módszertani megújítását az alap- és a továbbképzés minden szintjén, valamint a szakképzésben.

Már 2008-ban létrehozták a sebkezelő, sztómaterápiás és kontinenciakoordinátor ápolói kompetenciákat, azokhoz kidolgozták a képzési és vizsgáztatási követelményeket.

Azóta az ápolók kompetenciáját rendeletben határozták meg, ez azonban nincs összhangban a napi gyakorlattal.

Megjelent a licencképzésre vonatkozó jogszabály is, de ez sem rendezi megnyugtatóan az ápolók kompetenciáját, és jelentős anyagi terhet ró az alacsony keresetű egészségügyi dolgozókra.

Az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére 2009. november 19-én – sokadszorra – olyan szakmai grémiumok ültek össze, amelyek mind a kezelés, mind az ellátás, mind pedig a finanszírozás oldaláról érdekeltek a sebkezelés rendezésében.

Ismételten elvégezték a kötszerek társadalombiztosítási (tb) rendszerének felülvizsgálatát, és javaslatot tettek a kötszerek új besorolási rendszerére. Sajnos a mai napig nem történt meg az ajánlások beépítése a napi gyakorlatba.


Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kimutatásai szerint a járóbeteg-ellátásban évente közel 90 ezer – valamilyen szinten sebkezelésre szoruló – ember fordul orvoshoz. A biztosító 2010-ben időarányosan 20 százalékkal kevesebbet fordított a kötszerek társadalombiztosítási támogatására, mint 2009-ben (lásd ábra).

Az ellátórendszereknek (kórházak, szakrendelők, otthoni szakápolás), illetve azok szereplőinek (házi- és szakorvosok, szak- és otthoni szakápolásban dolgozó ápolók) teljesen összehangolt tevékenységet kell végezni ahhoz, hogy az ellátás költséghatékony legyen, a megfelelő egészségnyereséget maximalizálni lehessen.

A betegségek, sebek kezeléséhez szükséges gyógyszereknek és gyógyászati segédeszközöknek megfelelő támogatási szinttel (a betegek számára megfizethető módon) és megfelelő mennyiségben kell rendelkezésre állni ahhoz, hogy az ellátás gördülékeny legyen.

A kezeléshez nélkülözhetetlen modern, ún. nedves sebkezelő kötszerek társadalombiztosítási rendszere 2003 óta érdemben nem változott, nem tükrözi a nemzetközi ajánlásokat, és egyáltalán nem követi a legutóbbi konszenzuskonferencia (Konszenzus a krónikus/nehezen gyógyuló sebek helyi sebellátásához használatos kötszerek, eljárások támogatására, 2009. november 19.) ajánlását sem.

A cikk itt folytatódik!

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.