A diplomások utaljanak az államnak?

Utólag szed majd tandíjat a Fidesz?

Ha valaki a pénteki, a forint komoly zuhanórepülését hozó Lázár-bejelentését követően azt gondolná, hogy az Orbán-kormány javaslatai elsősorban a gazdaságot zúzzák szét, biztosan nem foglalkozott oktatással és oktatáspolitikával az elmúlt egy évben.

2011.09.11 10:17sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Naponta kerülnek ki a Nemzeti Erőforrás Minisztériumból hajmeresztőnél hajmeresztőbb javaslatok, most éppen egyfajta utólagos tandíj, azaz, hogy a diplomások utalják át fizetésük egy részét az államnak, ami ebből a következő generációk képzését finanszírozza majd.

Először is, szeretnénk jelezni, hogy kétféleképpen is utaljuk már ezt a hozzájárulást: az elsőt személyi jövedelemadónak hívják, arról pedig igazán nem mi, diplomások tehetünk, hogy az Orbán-kormány döntése értelmében arányait tekintve pontosan ugyanannyit fizetünk, mint akik kevesebbet keresnek. De létezik efféle hozzájárulás egy közvetlenebb módon: ezt családi kasszának hívják. Ha egyszer gyerekem születik, és azt szeretném, hogy egyetemet végezzen, az bizony pénzbe fog kerülni, igaz, nem annyiba, mint ha lenne tandíj, bár igaz, hogy ha kevésbé vagyok szolidáris/jó anyagi helyzetben, bármikor mondhatom azt, hogy édes fiam, inkább vegyél fel diákhitelt.

Szóval az égvilágon semmi okot nem lehet találni arra, hogy a felsőoktatási intézmények fenntartását ne a befizetett adókból finanszírozza az állam. Nem fizetünk külön közvilágítási hozzájárulást, se óvodafenntartási díjat, sőt, temetkezési illetéket sem. De vannak feladatok, amiket az állam saját hatáskörben ellát, hiszen elméletileg nem azért fizetek adót, hogy ezen tudjanak országgyűlési képviselők saját döntéseik hatására shortolni a Budapesti Értéktőzsdén, hanem például azért, hogy működjön a Corvinus meg az ELTE, a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem. Ha az állam szó és hang nélkül elveszi a fizetésünk felét-harmadát, akkor a minimális elvárás az, hogy tartsa fenn az így befolyt pénzből külön sarcok nélkül a rendőrséget, tűzoltóságot, főiskolákat, egyetemeket – ha pedig ezt nem tudja megtenni, akkor tényleg joggal merül fel a kérdés, hogy miért fizetünk egyáltalán adót?

Ez elég nagy evidencia. Addig, amíg nem jön Réthelyi Miklós, és nem mondja azt, hogy a diplomásoknak külön kellene fizetniük a jelen egyetemistáinak képzéséért. Én nem tartozom azok közé, akik éppen abban a szerencsétlen (inkább: szerencsés) történelmi helyzetben jártak egyetemre, amikor Bokros Lajos jóvoltából volt egy megfizethető nagyságú tandíj. Sőt, azok közé sem, akik költségtérítésen fizettek és fizetnek százezreket a többnyire egyébként rendkívül silány minőségű oktatásért. De szolidáris vagyok velük, így hát halkan megkérdezném: nekik is kell majd fizetniük a hozzájárulást? Róluk kétszer húzzuk le ugyanazt a bőrt? És különben is: először megszavazzuk a diplomás minimálbért, majd kivetünk rá egy különadót? Tényleg?

További kérdésként felmerül, hogy a munkanélküli diplomás is fizessen, vagy csak az, aki jobban keres, mint például a McDonald’s felszolgálói (az ő soraikban is mind több diplomás bukkan fel)? Mert van ugyan összefüggés Magyarországon a diploma megléte és az átlagos fizetés mértéke között, de ez távolról sem azt jelenti, hogy minden esztétika-filozófia szakos hallgató banki felsővezetőként dolgozik, és szeptember közepén a legnagyobb problémája az életben az, hogy az őszi szabadsága során melyik földrészt látogassa meg harmadszor vakáció céljából.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyire hiteltelen egy tandíjellenes népszavazással kampányoló párttól az, hogy akár csak ötletelés szintjén utólagos tandíjat vezetne be. Ez a felelősség teljes elhárítása, igaz, a Fidesz mindig is felelőtlen párt volt: így képtelenek szembesülni saját döntésükkel és kommunikációjukkal, amit egyébként az emberek egy jelentős része el is hitt. Eszerint a tandíj az valami eredendően rossz dolog, és összefüggésbe hozható olyan démonikus jelentésű szavakkal, mint a „Gyurcsány” meg a „megszorítás”.

Ez az utólagos tandíj-koncepció nemcsak arra világít rá, hogy a Fidesz ismételten hazudott, hanem arra is, hogy egy elfogadható megoldás helyett ugyanabból a célból (a felsőoktatás finanszírozhatóságának megteremtése) bármikor képesek egy botrányosat kitalálni. Igaz, egy olyan kormányról beszélünk, amelynek idején Hoffmann Rózsa nem egy eldugott általános iskola gyerekek által gyűlölt igazgatónője, hanem oktatási államtitkár.

Az utólagos tandíj ugyanis újabb rúgás az egyébként is két vállra fektetett jogbiztonság eszméjébe. És az a baj, hogy ez a jogbiztonság nem egy hülye vagy fölösleges dolog. Arról szól, hogy kiszámítható, tervezhető legyen az országban élő emberek élete. Amikor valaki főiskolára vagy egyetemre ment az elmúlt négy-öt évtizedben, nem annak tudatában tette ezt, hogy ezért ő majd a későbbiekben fizetni fog. Nem tervezhetett ezzel, nem kezelhette a felsőoktatást befektetésként, aminek ára van: egyszerűen csak elment tanulni, mert felvették. És természetesen igaza volt, hülye lett volna mást tenni.

Ha a kormány utólag találja ki valamiről – például az ingyenes egyetemi képzésről –, hogy igazsátalan, akkor lehet tudni, hogy annak az égvilágon semmi köze a társadalmi igazságossághoz. Akkor sem, ha történetesen egy kellőképp alacsony mértékű tandíj jót tenne az oktatásnak. Annak ahhoz van köze, hogy a kormánynak pénz kell, és saját kezét kötötte meg a hülye tandíjas népszavazásával. Az újabb visszaható hatályú javaslat pedig megint csak azt vési a tudatunkba, hogy Magyarországon egyvalami biztos: hogy tehetségtelen politikusok a jelenlegi katasztrofális helyzetnél is képesek még rosszabbat előidézni.

Kapcsolódó írások:

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.