Van benne valami
Sejtszintű változást hoz a meditáció
Tény, hogy a befelé fordulva, a tempóból visszavéve lenyugszunk és ellazulunk. Ám nemrég kiderült, hogy ezeken a hatásokon túl egészen meglepő élettani változásokra is képes a gyakori meditálás.
2014.11.13 17:00Szilágyi Szabolcs - ma.huÉrdekes jelenségre világított rá egy nemrég megjelent tanulmány, melynek során átlagosan 55 éves, a mellrákot túlélő embereket vizsgáltak. Azok, akik gyakran nyúltak az olyan stresszcsökkentő eszközökhöz, mint a meditáció vagy a jóga, fizikai változást voltak képesek előidézni sejtszinten a saját szervezetükben.
Erre Linda Carlson kanadai kutató jött rá, aki véletlenszerűen három csoportba osztotta a kutatásban részt vevő 88 alanyt. Vérmintákat vett tőlük, majd 12 hetes kísérletbe vágott a betegséget túlélőkkel. Ennek keretében az első csoport a stresszkezelés mentális módszeréről szóló találkozókon vett részt heti gyakorisággal, mintegy 90 percnyi időtartamban, emellett naponta 45 percnyi Hatha jógára is "kötelezte" a pácienseket. A második csoport ugyanúgy heti rendszerességgel és szintén 90 percnyi időtartamra gyűlt össze, melynek során a tagok pozitív és negatív érzéseikről beszéltek egymással. Végül a harmadik, kontroll csoport tagjai csupán egyetlen, hat órás stresszkezelő tréningen vettek részt.
A 12 hetes kísérlet végén ismételten vért vettek a résztvevőktől, és azok elemzése meglepő eredményt hozott. "Régóta tudjuk, hogy az olyan pszichoszociális beavatkozások, mint az éber meditáció, segítenek a jobb mentális egészség elérésben, de most először bizonyítékokkal is rendelkezünk arról, hogy ezek képesek befolyásolni szervezetünk kulcsfontosságú biológiai tényezőit" - nyilatkozta Carlson.
A parányi DNS hatalmas titkai
A telomer a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz, mely megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak, illetve a sejtosztódás során védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól. Lemásolásukat követően megrövidülnek, és ezzel egyben meg is határozzák, milyen gyorsan öregednek a sejtek. Amikor a telomerek eltűnnek, a kromoszómák sérülnek, ami nyilvánvalóan rosszat jelent a sejt egészségének szempontjából.
Arra világított rá a tanulmány, hogy az első két csoport tagjai megőrizték telomerjeik hosszát a kutatás időtartama alatt, miközben a kontrollcsoport résztvevői között kimutatható volt a telomerek rövidülése. Vagyis elménk és testünk között olyan szoros kapcsolt létezik, hogy egyik képes a másik befolyásolására. Ez ugyan nem új információ, de egészen mostanáig nem állt ennyire kézzelfogható, a jelenséget igazoló bizonyíték rendelkezésünkre.
Mindenképpen további vizsgálatokra van szükség, hiszen egyrészt nem ismert a hatásmechanizmus, másrészt az sem, hogy tulajdonképpen mely tényezők idézték elő a kedvező élettani változást. Az első két csoport tagjai ugyanis eltérő módot választottak stresszszintjük kezelésére, mégis hasonló hatást értek el.
A következő lépés tehát az, hogy nagyobb mintán és hosszabb ideig kell kutatni a telomerek hosszának változására gyakorolt hatást.