Star Wars III. A sithek bosszúja - A bevétel erősíti a szabályt

Méghozzá azt a szabályt, hogy egy monumentális űrgagyival is el lehet érni bármilyen sikert, csak legyen benne szerelem, meg a jó-rossz harca.
_{2005.05.25 16:30, Forrás: Sárközi Richárd, ma.hu}

A Star Wars filmek állandó paradoxonja, hogy mivel meseszerűen épülnek fel, kérdés marad, számon kérhető-e rajtuk az a naiv egyszerűség, ahogy szereplőikkel bánnak, avagy a lelkiismereti, politikai vagy akár vallási kérdések felvetése bonyolultabb történetvezetést követelnének meg. Ráadásul George Lucas húsz év elteltével sem tud megszabadulni kényszerképzetétől, hogy a rosszak csúnyák, a jók pedig szépek.

Holott ígéretesen indul a film, két űrhajót követünk az űrben, ahogy cikáznak egy csata közepén. A látvány újfent maximálisan kielégíti az előzetes elvárásokat, azzal együtt, hogy a világűrben zajló gigantikus csatajelentek fele - akárcsak a többi részben - teljesen értelmezhetetlen, csupán annyit látni, hogy piros és kék nyalábok villognak oda-vissza a vásznon. R2-D2 legyen a talpán, aki meg tudja mondani, ki kit lő éppen...

Ugyanígy jellemző marad A sithek bosszújában az erő használatának következetlensége. Mikor eszébe jut egy-egy szereplőnek, hogy jé, ő ilyet is tud, szanaszét dobál pár ellenséges robotot, de az már-már az irónia határát súrolja, mikor Obi-Wan Kenobi rejtekhelyet találva magának az egyik űrhajón arra használja az erőt, hogy magára zárja a kicsiny beltérrel rendelkező, nyilvánvalóan vécéként funkcionáló helyiség ajtaját.

Még az erőt a legnagyobb mértékben koncentrálni tudó Yoda mester is inkább elő-előkapja lézerkardját, ahelyett, hogy megbűvölné ellenségeit, hogy aztán díszletről díszletre idétlenül ugrabugrálva próbálja felérni ellenfelei suhintásait.

A túlzásba vitt, felesleges effektusok csúcsát mindazonáltal Grievous tábornok, a minden értelemben félvezető robot jelenti, aki nem kis megrökönyödésemre és száraz köhögését hallva légúti megbetegedéssel küszködik (bizonyosan megfáztak az áramkörei), holott láthatóan csak szíve van, a légzést meg valószínűleg vastüdővel oldja meg.

Az azonban mindenképpen elmondható a filmről, hogy a díszletek a harmadik részben is gyönyörűek, bár a vége felé komoly áthallásokat találhat a figyelmes befogadó a Knight Rider című kultusz-sorozattal. A falakon ugyanis egymás mellett sorjáznak tetemes mennyiségben a műszerek, amelyek leginkább a Kit beszédét követni hívatott pirosan villogó kijelzőre hajaznak.

Viszont többet is agyalhatott volna Lucas a történeten, azzal együtt, hogy meg volt kötve a keze, mert össze kellett kapcsolnia a sztorit a következő részekkel, hiszen nem sok teret engedett színészeinek kibontakozni.

Az egykori Ross helyzetétől eltérően, amint azt tegnap a tv2 Aktívjából megtudtam: mivel színpadon játszik, "David Schwimmer a Jóbarátok sztárja színészként is kipróbálja magát..." (A sorozat felvételein vajon csak közreműködött?), ez nem nagyon mondható el a Star Wars egyébként kiváló színészeket felvonultató egyetlen szereplőjéről sem. Hogy Anakin Skywalker miért áll át a sötét oldalra, örök rejtély marad, egyszer csak letérdel, és látszik a szemén, hogy meggondolta magát, begonoszodott. Mikor ex-kedvese, Padme Amidala (Natalie Portman) megszüli a gyerekeit, az ikreket, rögtön meg is nevezi őket, vagy inkább mintha a felismerés látszódna arcán: ja, itt van Luke és Leila. Jól a szánkba lesz rágva, nehogy ne értsük.

Mikor Darth Vader megkapja a fekete anzugot - minden ismerősen puttyogóssá, villogóssá, hörgőssé válik - és megtudja, hogy Amidala meghalt, látni némi belső feszültséget, mondhatni drámát, amit viszont azon nyomban ellensúlyoz az a mesterien elkaszált jelenet, mikor Darth Vader bicegős megatronként megszabadul a műtét miatt használt béklyóitól és széttárt karokkal az égre kiáltja: No! Mindeközben tökéletesen kivehető mellén a kis kapcsolótábla, aminek a funkciója minden bizonnyal az, hogy művégtagjai egy gombnyomással eltávolíthatóak legyenek, illetve láthatóvá válik a köpeny alatt viselt Edda-koncert márkájú bőrkabátja.

Mindezek ellenére nem ez a rész sikerült a három új közül a leggyengébbre, sőt, kifejezetten nézhető mozit rittyentett össze Lucas, de nehéz attól a gondolattól szabadulni, hogy A sithek bosszújának minden érdekessége és érdeme abban áll, hogy megmagyarázza az eddig misztikus ködbe burkolódott múltat...

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Star Wars 3 - már letölthető a netről Star Wars III: nagy büdzsé, nagy siker? Star Wars III. rész