Run, Forrest, run!
Az ember, aki felfutott a láván
A láva forró, mindent elpusztít, minél előbb a lehető legtávolabb kell tőle kerülni, igaz? Nos, nem minden esetben (de azért ne próbálja ki)!
2014.12.17 15:00Szilágyi Szabolcs - ma.huLáva a neve annak a folyékony kőzetolvadéknak, amely egy vulkáni kitörés során a felszínre kerül. A láva tulajdonképpen az illóanyagoktól (gőzök és gázok) megszabadult magma. Kitörés során a hőmérséklete 700-1200 °C között mozog, és noha rendkívül viszkózus, nagy távolságokra eljut lávafolyások formájában. A megszilárdult lávából keletkező kőzeteket vulkáni kőzeteknek nevezik, írja a Wikipedia.
Számos változata ismert a lávának, Hawaiin például a "pāhoehoe" (nagyjából "pahojhoj" a helyes ejtés) egy olyan fajtát jelöl, amire - sok tapasztalattal, kellő körültekintéssel és megfelelő öltözetben - akár rá is lehet lépni. A fenti név pontosan ezt jelenti, magyarra fordítva ugyanis így szól az elnevezés: "amelyiken járni lehet".
Ez a fajta lávafolyam sima felülettel, viszonylag lassan folyik, néha úgy néz ki, mintha csavart kötelek alkotnák a tetejét. Dr. Robert Rothman helyi vulkanológus elmondása szerint azért lehet rálépni, mert ahogy a pāhoehoe láva mozog, külső "bőre" lehűl és viszkózussá válik (miközben az alatta levő réteg továbbra is nagyon forró, folyékony anyag). Lassú előrehaladásával magával húzza merev külső "bőrét", így alakul ki a fent említett csavartkötél-szerű kinézet.
A valamivel hűvösebb külső sziklák egyfajta szigetelőként viselkednek, vagyis megakadályozzák, hogy a belső, akár több száz fokos hőmérséklet elérje a cipő talpát, szempillantás alatt leégetve azt a kíváncsi delikvens lábáról. Vagyis, amíg a felső, keményebb réteget nem szakítja be az ember, viszonylag biztonságos rajta sétálni.
Vagy akár szaladni: