Vízalatti hegyóriás
Hová "bújt" a szellemhegység?
Az Alpok méreteivel vetekszik, mégsem látta emberi szem. Pedig itt van a Földön, csak "elbújt".
2014.11.24 15:00Szilágyi Szabolcs - ma.huTudta, hogy az Antarktisz egykor, a tektonikai mozgásoknak köszönhetően a Föld egy sokkal barátságosabb pontján helyezkedett el? Közel sem uralkodott rajta mindig az a fagyos hangulat, ami ma jellemzi. Ezek a mozgások azonban nem csak egész kontinenseket utaztathatnak át évmilliók alatt a bolygónk felszínén, de el is rejthetnek mégoly hatalmas struktúrákat is, mint egy hegység.
Felfedezője után kapta nevét a Gamburtsev-hegység, mely méretében az Alpokkal vetekszik. Létezésére az 1950-es években bukkantak rá, egy csapat orosz sarkkutató szokatlan, a vastag jég alól érkező gravitációs ingadozásokat mért a helyszínen. 60 évnek kellett eltelnie, mire a jelenség - legalább virtuális formában - testet ölthetett szemünk előtt: egy meglepően jó állapotban fennmaradt hegynek lehetünk szemtanúi a legdélebbi kontinensen.
Általában a jég segít simára, gömbölydedre csiszolni az alatta meghúzódó sziklás, köves réteget. Ám ebben az esetben inkább megőrizte a hegység eredeti, csipkézett formáját. A tektonikai mozgásból adódó hő ugyanis felmelegíti a hegység völgyeinek közvetlen felszínével érintkező jeget, ezáltal a világtól elzárt jégtavak jönnek létre. A fentről lehúzódó hideg ugyan folyamatosan újra és újra lefagyasztja őket; de ez a vékony rétegnyi, folyton felolvadó és megfagyó vízréteg segít megóvni a jég eróziójától a hegyvonulat eredeti formáját.
A jelenség egyébként nem korlátozódik az Antarktiszra, valószínűleg a kelet-kanadai Torngat-hegység és a skandináv hegyek szintén ezért tűnnek ellenállónak a jég pusztító eróziójával szemben.