Ásítok, és te is!
Miért ragadós az ásítás?
Előfordult már, hogy nagy tömegben szerette volna megtudni, ki figyeli önt? Ha egy szimpatikus ellenkező neműről van szó, akkor biztosan. Van egy tippünk: ásítson. Aki ugyanis lopva figyeli, nem fogja tudni megállni, hogy ásítson, így elárulja magát.
2008.06.13 09:13ZONAA jelenséget sokan ismerik, ragadós ásításnak nevezik, és nemcsak az ásítás látványa válthatja ki, hanem az is, ha halljuk vagy rágondulunk. Sajnos a fenti trükköt csak meglehetősen nagy hibaszázalékkal alkalmazhatjuk, mert a kísérletek szerint – amelyekben a résztvevők ásításokat néztek videón – csak az emberek fele (42–55 százaléka) hajlamos „átvenni” a másik ásítását.
Némi vigaszt esetleg az adhat, hogy a módszer legalább majmokon, pontosabban csimpánzokon is működik. Igaz, legközelebbi rokonainkra még kisebb arányban jellemző a ragadós ásítás. Brit és japán kutatók szerint a csimpánzok harmada szignifikánsan többet ásít, ha tátott szájat lát. A ragadós ásítás mégsem egyszerű majmolás. De mi a szerepe a magányos ásításnak?
Korábban oxigénhiánnyal magyarázták, a mostani vizsgálatok szerint így hűtjük az agyunkat. Az átlagosan hat másodpercig tartó jelenség során nő a vérnyomás, szívünk pedig akár harminc százalékkal gyorsabban verhet, ezáltal javul az agy vérellátása. A hűtés mellett persze fontos a közösségi szerepe is: megfigyelték, hogy az ejtőernyősök ásítanak ugrás előtt. Ehhez kapcsolódik az az elmélet, amely szerint az ásítás ősi szerepe a csoport éberségének fenntartása volt.
Egy másik nézet viszont úgy tartja, az alvás összehangolásáért volt felelős. Annyi biztos, hogy nem egyszerű reflexről van szó, amikor valakire átragad az ásítás. Az fMRI-vizsgálatokból kiderült, hogy ásítást nézve olyan agyi területek válnak aktívvá, amelyeket az empátiához kötnek.
A cikk folytatása a Zónában!