Macskamaki - az első trópusi emlős, amely hibernálja magát

A maki Madagaszkár őshonos állata, a trópusi éghajlatú sziget összesen 32 makifajnak ad otthont.
_{2004.06.26 16:16, Forrás: National Geographic}

A hideg éghajlatú területeken élő medvékről, mókusokról köztudott, hogy télire hibernálódnak, de hogy a trópusokon élő, a főemlősök közé tartozó macskamaki is ilyenre vetemedik, az meglepte a zoológusokat.

A macskamaki hosszú hibernálódásáról a német Marburgi Egyetem kutatói számolnak be a Nature legfrissebb számában. A maki Madagaszkár őshonos állata, a trópusi éghajlatú sziget összesen 32 makifajnak ad otthont.

A macsamaki apró (15 centiméter és 150 gramm) éjjeli állat. Gyümölccsel és rovarokkal táplálkozik a rövid, decembertől februárig tartó esős évszak idején. A gyakori táplálkozásnak köszönhetően súlya akár 40 százalékkal is gyarapodhat ebben az időszakban, és a zsírt főleg hosszú farkában halmozza fel.

Az esős évszak elmúltával az állat étvágya és aktivitása jelentősen csökken. A visszaesés különösen jellemző a Nyugat-Madagaszkár területén élő macskamakikra, ahol az állatnak komoly időjárási szélsőségeket kell elviselnie. A száraz évszak során a fák levelei lehullanak (a növény is takarékoskodik a vízzel), az állat élelemforrásai elapadnak, így a fákba épített odújában tartalékaiból tartja fenn magát.

A német zoológusok vizsgálata szerint a macskamaki testhőmérséklete az emlősökre nem jellemző módon ingadozik. A napi ingadozás mértéke a 20 Celsisus fokot is elérheti: testhőmérsékletük akár 9,3 fokra is lesüllyedhet, ugyanakkor rövid időn belül 30 fokra is felszökhet.

A kutatók szerint a testhőmérséklet összefügg az állat odújának szigeteltségével - ami alapján arra következtetnek, hogy az emlősökre nem jellemző módon, az állat testhőmérsékletét befolyásolják a külső körülmények, azaz változó hőmérsékletű, csakúgy mint a hüllők, kétéltűek vagy a halak. A testhőmérsékletnek a környezet hőmérsékletéhez való igazítása segíti az állatot tartalékai konzerválásában.

A macskamakik energiatakarékos periódusa megmutatta, hogy az állatok hibernálódása nem csupán a testhőmérséklet csökkenésével járhat. A hibernálódásnak semmi köze a hideghez, az állat a szélsőséges időjárás miatt bekövetkező szezonális élelemhiány átvészelésére keres megoldásokat.

Hibernálódásra utaló jeleket megfigyeltek az egérmakiknál és a nagytestű, sifaka makiknál is. Ez utóbbiak a száraz évszakban energiakímélő szokásokat vesznek fel: például napi távolságaikat jelentősen lecsökkentik, reggelente pedig hosszan napfürdőznek, hogy növeljék testhőmérsékletüket.

A kutatók vizsgálataikat a jövőben a lórifélékre is ki kívánják terjeszteni.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!