"Nem tudtam elérni a tartály alját"

Kis híján csokiba fulladtak a menekültek

Bár első hallásra igazán csábító élmény nyakig belezuttyanni a folyékony csokiba, néhány szíriai és egyiptomi menekült valószínűleg soha többé nem fog az édességre vágyni.

_{2015.04.01 16:36ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_{Fotó: freedigitalphotos.net/Boians Cho Joo Young}

Szokatlan módon próbált besurranni az Egyesült Királyságba egy szíriai férfi és hat társa, a kísérlet azonban közel állt ahhoz, hogy az utolsó út legyen számukra az édes élmény. A 25 éves, meg nem nevezett férfinak ez volt a 18. szökési kísérlete egy menekülttáborból, de ő maga sem gondolta, hogy két órával később nem az őrök fogják a legnagyobb veszélyt jelenteni az életére.

A héttagú csoport egy tartálykocsit talált, és úgy gondolták, remek búvóhely lesz a számukra. A tetején lévő nyílás le volt zárva, de elvágták a vezetékeket és beszöktek, miközben a sofőr aludt. Fogalmuk sem volt, mi lehet a tartályban, csak amikor kinyitották és megérezték az illatot. "Csokoládé volt, folyékony csokoládé" - mesélte a menekült, aki már egy ideje az angliai Sheffieldben él, de sokáig senkinek nem beszélt az életveszélyes kalandról. A meleg, olvadt csokit tartalmazó tartály ugyanis belülről már nem volt olyan kellemes hely, mint amilyennek kívülről tűnt.

"Alig 15 perc után már kezdett kényelmetlen lenni. Nem tudtuk megérinteni a tartály alját. Az egyik kezünkkel mindannyian a tartály peremébe kapaszkodtunk, a másikkal a mellettünk lévő ember vállát fogtuk. Ha valaki elveszítette volna a fogódzót és alámerül, nem tudtuk volna elérni" - magyarázta a férfi, aki négy másik szíriai és két egyiptomi menekülthöz csatlakozva került a csokitartályba, a többiek mind a 30-as éveik közepén jártak. "A hőség rettenetes volt. Mozgatni kellett a lábunkat, hogy ne szoruljunk be teljesen a csokoládéba" - mesélte az egyik brit tévéműsorban.

Egy ideig azt várták, hogy a teherautó majd elindul, de több mint két órán át csak egy helyben állt, és akkor már annyira rettegtek és annyira ki voltak merülve, hogy többen sírni kezdtek. "Végül a többiek elkezdték mondogatni, hogy túl meleg van, ki kell jutnunk" - emlékezett vissza a férfi. A csoki közben egyre sűrűbbé vált, így nem volt tovább min gondolkozni, egymás után ugráltak ki a tartályból. A legnehezebb az utolsó ember menekülése volt, mert őt már senki nem tolta alulról, a csoki viszont mocsárként szippantotta volna magába.

Szerencsére csak a cipője veszett oda, a táborhelyre vezető úton viszont nem éheztek: volt bőven mit nyalogatni a kezükről, az arcukról: mindent csoki borított, és a lábnyomaik is hosszan húzódtak, amerre csak elhaladtak. A tévében a személyazonosságát nem felfedve nyilatkozó férfiról tudni lehet, hogy végül mégis eljutott Angliába, most egy kereskedőnél dolgozik teherautó-rakodóként, a többi társának sorsát viszont nem követte.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter