Állatvédelem

Közel 60 vemhes tehenet csonkítottak és öltek meg rejtélyes módon Amerikában

Oregonban teheneket csonkítanak meg... Franciaországban lovakat... És most Észak-Dakota hatóságai vizsgálják 58 vemhes tehén július 29-ei halálát egy Jamestown melletti legelőn.

_{2021.09.05 13:32}_ma.hu

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

Brian Amundson farmer találta meg az elhullott teheneket ott, ahol azok az Arrowwood Nemzeti Vadvédelmi Park területén legeltek, Fargótól mintegy 100 mérföldre északnyugatra. A 80 túlélő tehén közül legalább 15-nek elvetélt a borjúja. A többi túlélő a következő két-tíz hétben fognak ellni. Az eset hosszú távú hatásai nem ismertek. A farmer "különösnek" nevezte a halálesetet. A nyomozók szerint ugyanis az egyáltalán nem természetes okokra vezethetők vissza.

A Stutsman megyei seriffhivatal és az Észak-Dakotai Állattenyésztők Szövetsége 40 000 dollárig terjedő jutalmat tűzött ki a felelős személy vagy személyek letartóztatásához vezető információkért.

A North Dakota State University Extension állatorvosa és állattenyésztési szakembere elmondta, hogy a villámcsapás, a lépfene, a kék-zöld alga, a klostridiumos betegség, az ólommérgezés, a vízhiány és a természetesen előforduló nitrátmérgezés is kizárható tényezők.

"Az elhullási veszteség minden bizonnyal jóval meghaladta a természetes ok, a természetes fertőzés, a természetes betegség vagy a természetes toxinoknak való természetes kitettség szinte minden várakozását" - mondta Stokka. A hatóságok a lakosság segítségét kérik a rejtélyes eset felderítése érdekében.

Rendszeresek a szarvasmarha-csonkítások

Évszázadok óta számolnak be megmagyarázhatatlan állatcsonkításokról. A magyarázatok a közönséges ragadozóktól az ufókig terjednek.

A szarvasmarha-tetemek megdöbbentették a rájuk talált farmereket. Az állatok fülét, szemét, tőgyét, ánuszát, nemi szerveit és nyelvét rutinszerűen eltávolították, látszólag egy éles, tiszta eszközzel. A tetemekből kiszívták a vért. A közvetlen közelben nem találtak nyomokat vagy lábnyomokat – de még a szokásos dögevőkét sem.

1975 áprilisa és októbere között csak Colorado államban közel 200 esetet jelentettek szarvasmarhák megcsonkításáról. Távolról sem csupán bulvársajtó-téma volt, hanem országosan elismert problémává vált: Abban az évben a Colorado Associated Press az állam első számú sztorijává választotta. Colorado akkori szenátora, Floyd Haskell arra kérte a Szövetségi Nyomozó Irodát, hogy avatkozzon be.

Az 1970-es évek során az esetek egyre csak gyűltek az egész amerikai szárazföldről. És 1979-ben - miután több ezer bejelentett szarvasmarhacsonkítás történt, ami több millió dolláros veszteséget okozott az állatállományban - az FBI végül vizsgálatot indított egy sor olyan eset ügyében, amelyek állítólag Új-Mexikó indián földjein történtek. Végül az 1980. január 15-én lezárta a nyomozást, és közleményt adott ki, amelyben azt írta, hogy "a bejelentett esetek egyike sem olyan, amely nem közönséges ragadozók által elkövetett csonkításnak tűnt".

A helyiek határozottan ellenkeztek.

"Egész életemben szarvasmarhák között éltem, és biztosan meg tudom állapítani, hogy prérifarkas vagy éles eszköz okozta-e a csonkítást" - mondta George A. Yarnell seriff Elbert megyéből, egy Denvertől délre fekvő vidéki területről a The New York Timesnak 1975 őszén.

Az elméletek a sátánista szektáktól az ufókig terjednek

A rejtélyes állatcsonkítások nem korlátozódtak az 1970-es évekre vagy az Egyesült Államokra. Már a 17. század elejéről és még 2019-ből is jelentettek hasonló eseteket juhokkal, tehenekkel vagy lovakkal kapcsolatban. A 70-es évekbeli esetek azonban a legszélesebb körű figyelmet keltették.

A szarvasmarha-csonkítással kapcsolatos vita nagyjából két táborra oszlik: azokra, akik a csonkításokat megmagyarázhatatlan jelenségnek tartják, és azokra, akik normális szarvasmarha-halálozásnak tekintik, amelyet valami rejtélyes vagy paranormális jelenségként csomagolnak át.

A megmagyarázhatatlanok táborában a lehetséges magyarázatról megoszlanak a vélemények. Egyes közösségek úgy vélték, hogy az állatokat emberek csonkították meg furcsa, kvázi vallási rituálék keretében. 1980-ban a Kanadai Királyi Lovasrendőrség egy ismeretlen szektát okolt a csonkításokért. Az iowai Bűnügyi Nyomozóiroda eközben azt állította, hogy a csonkításokat sátánisták végezték.

Az érintett farmerközösségeken belüli jelentések szerint a csonkítások rendszeresen egybeestek titokzatos, jelöletlen helikopterek észlelésével. Néhány farmer, aki a legnagyobb veszteségeket szenvedte el, úgy vélte, hogy a szövetségi kormány végezte a csonkításokat - különböző okokból, többek között biológiai fegyverek tesztelése céljából. A kormány iránti ellenségeskedés olyannyira elmérgesedett, hogy a nebraskai Nemzeti Gárda elrendelte, hogy a helikopterek a biztonságuk érdekében 2000 láb magasságban (a szokásos 1000 láb magasság helyett) repüljenek, mivel a pánikba esett farmerek elkezdtek lövöldözni a helikopterekre.

Mások azonosítatlan földi lényeket okoltak. A Skinwalker Ranch-en, egy Utah északkeleti részén található birtokon, amelynek számos paranormális tevékenységéről a Hunt for the Skinwalker: Science Confronts the Unexplained at a Remote Ranch in Utah című könyv is szólt, Terry Sherman farmer több szarvasmarhát vesztett el csonkítás miatt, miután 1996-ban megvásárolta az 512 hektáros birtokot. Ezek a csonkítások egybeestek több furcsa egybeeséssel: az egyikben Sherman egy farkasszerű lényt látott, amely háromszor akkora volt, mint egy normális farkas, és puskatűzzel szemben is ellenállt; egy másikban egy kutató egy furcsa humanoid lényt látott, amely szúrós sárga szemekkel kémlelte őt egy fáról. De azóta más esetek is történtek a birtokon.

Megint mások a csonkításokat lehetséges földönkívüli látogatókhoz kötik. Linda Moulton Howe filmrendező, tudományos riporter és Stanfordban végzett író több mint 1000 állatcsonkítási esetet vizsgált meg, és 1980-ban készült A Strange Harvest című dokumentumfilmjével Emmy-díjat nyert ezekért az erőfeszítésekért. Az 1989-ben megjelent, A Strange Harvest: Further Evidence Linking Animal Mutilations and Human Abductions to Alien Life Forms című könyvében Howe végül arra a következtetésre jutott - több száz esetet kutatva -, hogy valószínűleg földönkívüliek is érintettek.

Az egyik különösen meggyőző eset, amely összekapcsolja az állatok megcsonkítását és a földönkívülieket, "Lady", egy ló volt, amelyet 1967 szeptemberében találtak meg holtan és részben megnyúzva egy farmon Alamosa-ban, Coloradóban. Az esetet követő 24 órán belül, amikor az állat agyát, tüdejét, szívét és pajzsmirigyét tisztán kivágták, Charles Bennett, a helyi felsőbíróság bírája három narancssárga gyűrűt látott az égen, amelyek háromszög alakzatban, hihetetlen sebességgel repültek. A seriff két helyettese pedig arról számolt be, hogy egy lebegő narancssárga gömb követte őket.

Nem hisznek az állatorvosok

Egyes egészségügyi szakértők sokkal hétköznapibb magyarázatot kínálnak az állatcsonkításokra. Állatorvosi patológusok arra a tényre mutatnak rá, hogy a dögevők először az elhullott állat lágy szöveteit fogyasztják el, ami magyarázatot adhat a halott szarvasmarhán gyakran leírt hiányzó külső szervekre. A vértelenséget eközben a livor mortisnak tulajdoníthatják: amikor egy állat meghal, a szív leáll, a vér pedig nem kering tovább, így a gravitáció révén a vér leülepszik, ami a tetem egyes felszíni részein "vértelenséget" eredményez.

Az arkansasi Washington megyében 1979-ben a seriffhivatal kísérletet végzett: Egy döglött tehenet 48 órára egy mezőre helyezett, és azt tapasztalta, hogy nagyon hasonlít a látszólag megcsonkítottakra. A baktérium okozta felfúvódás miatt a bőre vágásszerűen felszakadt, hasonlóan ahhoz, amit néhány farmer beszámolójában leírtak. A kukacok és a lepkék eközben kitisztították az állat szerveit.

Tenyésztők trükkje?

Michael Goleman agrártörténész elmélete szerint a szarvasmarha-csonkításokról szóló 70-es évekbeli jelentések valószínűleg a független, kistermelő farmerek számára nyújtottak módot arra, hogy kifejezzék gazdasági aggodalmukat és a mezőgazdasági életbe való kormányzati beavatkozással szembeni ellenérzéseiket.

Goleman szerint a megmagyarázhatatlan szarvasmarha-pusztulás mindig is része volt a farmgazdálkodásnak - a bejelentett csonkítások idején a szarvasmarha-pusztulások száma nem volt magasabb évről évre, mint előtte vagy utána. A legtöbb csonkításról szóló jelentés azonban olyan időszakban jelent meg, amikor a szarvasmarha-ipar hanyatlásnak indult. Az 1970-es években az amerikai kormány rengeteg gabonát küldött az élelmiszer-hiányban szenvedő országokba, ami felhajtotta a szarvasmarha-takarmány hazai árát. Ugyanebben az időben Richard Nixon elnök időnként befagyasztotta a marhahús (és más húsok) belföldi árát, hogy leküzdje az inflációt. A szarvasmarha-tenyésztők szorult helyzetbe kerültek, és egy 1975-ös szenátusi mezőgazdasági bizottsági meghallgatáson az Amerikai Nemzeti Szarvasmarha-tenyésztők Szövetségének elnöke azt mondta, hogy az ágazat "5 milliárd dollár működési veszteséget szenvedett el, plusz 20 milliárd dollárral csökkent a készletek értéke".

Érvelésének bizonyítékaként Goleman rámutat, hogy az állítólagos 70-es évekbeli csonkítások leggyakrabban olyan államokban történtek, mint Colorado és Új-Mexikó, ahol a kis farmok nagyobb százalékban voltak a leginkább kiszolgáltatottak az említett kormányzati politikáknak. Texas eközben jóval kevesebb ilyen jelenségről számolt be, annak ellenére, hogy messze a legtöbb szarvasmarhával rendelkezik az országban.

Goleman szerint mivel a csonkítások mind földrajzilag, mind időben koncentrálódtak, a paranormális tevékenység kevésbé tűnik valószínű magyarázatnak, mint a tömeghisztéria esete.

Kezdőlap