Nem a Napból alakultak ki

A híres üstökösök más naprendszerekből érkeztek

A legnevezetesebb üstökösök többsége nem a Nap, hanem más csillagok körül alakult ki és onnan kerülhetett át a Naprendszerbe.

2010.07.13 19:15csillagászat.hu

A NASA Dél-nyugati Kutatóintézetében (SWRI, Boulder, Colorado) a neves égi mechanikus, Harold F. Levison által vezetett nemzetközi kutatócsoport nemrégiben jelentette be, hogy elképzelhető: a jól ismert üstökösök többsége nem a Naprendszerben keletkezett, hanem más csillagok körüli anyagból állt össze.

E szerint például a híres-nevezetes Halley-üstökös, az 1997 kora tavaszán látványos és fényes Hale-Bopp (C/1995 O1), valamint a 2007. első napjaiban szabad szemmel tőlünk is megfigyelhetővé vált McNaught (C/2006 P1) szülőhelye más csillagok körüli ősköd lehetett és onnan kerülhettek át hozzánk ezek a valóban akár csillagközi távolságokat is megtenni képes égi, sőt csillagközi vándorok.

De hogyan is lehetséges mindez?


Levison és munkacsoportja számítógépes szimulációval követte végig a Nap kialakulásakor a közeli csillagszomszédok körül kialakult üstökösök pályájának időbeli fejlődését.

A számítógépes modellezés feltételezte, hogy a Nap nem egyedül, hanem egy nyílthalmazban keletkezett és a csillaghalmaz tagjai körüli ősködben is keletkeztek jeges-poros kis égitestek, üstökösök, amelyek az eredeti csillag körüli pályájukról letértek, sőt megszöktek a csillagtól. Így a csillagközi térbe kikerülve a Nap gravitációs tere foglyul ejtett egy-egy ilyen szökevényt.

Ezeket az üstökösöket az eredeti csillaguk körül már kialakult óriásbolygók szórták ki a csillagközi térbe, hasonlóan, mint ahogyan a mi Napunk körüli bolygóóriások, elsősorban a Jupiter is kiszórtak üstökösöket. A Nap körüli Oort-féle üstökösfelhőbe viszont azok az üstökösök kerültek be és maradtak ott, amelyeket a Jupiter és óriás társai (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) nem szórtak ki a csillagközi térbe.

Nyilván hasonló folyamat mehetett végbe más csillagok körül is, aminek következtében vagy extraszoláris Oort-felhők alakultak ki, illetve egyes üstökösök el is hagyhatták az adott exobolygórendszert.

A McNaught (C/2006 P1) "üstökösszörnyeteg" 2007. január 20-án az ausztráliai Katoomba-ban készített felvételen

Levisonék eredményei szerint a szökött üstökösök befogási folyamata igen hatékonyan működött, aminek következtében a mi Naprendszerünkben az Oort-felhőből eredő és megfigyelt üstökösök akár 90 százaléka Naprendszeren kívüli, vagyis más csillagok körül keletkezett az ősi nyílthalmazban.

A most közzétett eredmény az Oort-felhő keletkezésének 60 éves rejtélyére ad egy nagyon valószínű megoldást és egyben meg is erősíti azt, hogy a Nap egy nyílthalmazban alakult ki, különben ma más szerkezetet mutatna az Oort-felhő a megfigyelthez képest (üstököspályák, távolságok, stb.).

Egyébként Jan Hendrik Oort (1900-1992) világhírű holland csillagász éppen 60 esztendeje, 1950-ben tette közzé a később róla elnevezett Nap körüli üstökösfelhő létezéséről szóló tanulmányát.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.