Ezrek kötelezik el magukat a kínoknak

A legkegyetlenebb kiképzés: a francia idegenlégió

Mi az oka, hogy évente ezrek jelentkeznek a francia hadsereg kegyetlenségéről és szigorúságáról hírhedt hadosztályába? A menekülés? A macsóság? Vagy az esély, hogy a hősök dicsőített és mitikus köréhez tartozhatnak?

2009.08.12 10:09National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Franciahon szolgálatában

Az idegenlégiót Lajos Fülöp király alapította 1831. március 10-én. Azért hozta létre, hogy tiszta francia vér kiontása nélkül védje meg és terjessze ki gyarmatbirodalmát. Az Európa minden részéről érkező újoncok között bukott forradalmárok, feloszlatott külföldi hadseregek katonái és ismert bajkeverők is voltak. A légió három köztársaságot, két világháborút, egy birodalom elmúlását és végül bölcsőjének, Algériának az elvesztését is túlélte, ami 130 évig szolgált otthonául.

A francia hadsereg többi része kezdetben lenézte a légiót és a légiósokat. Tagjai nem léphettek francia földre, és mivel a szabályzat tiltotta a megadást, főként külföldi összetűzésekben használták csapásmérő erőként. Lassan azonban az egyik legfélelmetesebb fegyveres erővé vált. A világon mindenütt jelen vannak a hadjáratokban: Mexikótól, Afrikán és a Közel-Keleten át egészen Afganisztánig. A létrehozása óta mintegy harmincötezer légiós halt meg Franciaországért.

A légió legjobban a következő mottóval summázható: elsőként érkezik, utolsóként távozik. Jelenleg is bármilyen származású, nemzetiségű, vallású vagy hátterű embert befogad. Mindenkinek lehetősége nyílik, hogy új életet kezdjen a soraiban. Sokaknak nincs választása, mert az országaikat háború sújtja, vagy szegények és a pénz miatt vannak itt.

Válogatott társaság

Egy kipróbált katona szerint háromféle ember megy a légióba. Vannak, akiknek magától értetődően itt a helyük, mint például neki, aztán olyanok, akiknek zűrjeik vannak odahaza; továbbá léteznek megrögzött álmodozók is, akik úgy vélik, hogy kommandós lesz belőlük. Idegenek, akik nem vér szerint, hanem vérük által lettek Franciaország fiai.

Az emberek nem azért lépnek be a légióba, hogy békefenntartók, hanem hogy katonák legyenek. Azért harcolnak, mert szeretnek harcolni. Ám azok az idők már elmúltak, amikor bárki szolgálatba állhatott. Napjainkban a jelentkezőket az Interpol ellenőrzi.

A komoly bűnözőket átadják a rendőrségnek, és a légió szigorú pszichológiai teszteket dolgozott ki, hogy kiszűrjék azokat, akiknek nem megfelelő a mentális hozzáállása. Manapság kilenc jelentkezőből nyolcat elutasítanak.

Manapság tehát nincsen sok bűnöző a légióban, de az is igaz, hogy túl sok angyal sincs. Nem sorozhatnak be egy gyilkost, de felvehetnek olyanokat, akiket azért joggal nevezhetünk rossz fiúknak. Persze azért vannak nem olyan rosszak is.

A besorozás után meg kell védeni a személyazonosságukat, a helyzetüket. Nagyon sokan azért állnak be a légióba, mert szakítani akarnak a múlttal.

Menetelés közben a légió a szokásos 120-szal szemben 88 lépést tesz meg percenként, ami erős hagyománnyá vált az idők során. Habár a fehér kepi és a piros vállbojt romantikus képe még most is él, a mai légióst a modern hadviselés minden válfajára kiképzik. Bármilyen harci helyzetre késznek kell lennie: az utcai közelharcra a háború által romba döntött Koszovóban, egészen az afrikai titkos hadműveletekig.

A légiósokat ejtőernyővel jutatták be az ellenséges vonalak mögé Afganisztánban, és az első öbölháborúban is hozzájárultak a szövetségesek győzelméhez. A légió tagjait arra képzik ki, hogy bármikor készen álljanak, és 24 órán belül bevethetők legyenek.

Mindenütt jelen a világ harcterein

A sereg ma 136 különböző országból származó mintegy nyolcezer légiósból és altisztből áll. A légió közössége változatlanul erős. Testvérek egy zászló alatt. Az egységnek minden körülmények közt harcra késznek kell lennie, a franciaországi La Courtine hófödte hegységeiben éppúgy mint az elefántcsontparti trópusi esőerdőkben is, ahol a Második Gyalogosezred teljesít békefenntartó szolgálatot.

Elefántcsontpart 1960-ban nyerte el függetlenségét Franciaországtól, s ezt követően 33 éven át Félix Houphouët-Boigny irányította a Guineai-öböl partján fekvő országot. Ez az időszak növekvő jólétet és politikai stabilitást hozott.

Az elnök 1993-ban bekövetkezett halála után azonban lassan eluralkodott a káosz, a katonai puccsok instabillá tették az egyre jobban felbomló jogállamot. 2002-ben polgárháború tört ki, és még ugyanebben az évben francia erőket küldtek a helyszínre.

A háború 2005-ben véget ért, Franciaország azonban a feszült légkör miatt továbbra is békefenntartó erőket állomásoztat az országban. A jelenleg ott állomásozó csapat egy része már a harmadik küldetésén vesz részt.

Minden egyes lépés veszélyt rejt. A franciák a közelmúltban számos katonát veszítettek, és a harcoló felek között továbbra is nagy a feszültség.

A légió tíz ezrede közül három tartósan Franciaországon kívül állomásozik. Az egyik különítmény Mayotte-ban teljesít szolgálatot. A Harmadik Gyalogosezred bázisa Francia Guyanában található, a Tizenharmadik Könnyűdandárnak pedig Dzsibutiban van a támaszpontja. Ez utóbbi ezred 800 főből áll.

Dzsibuti kis ország Afrika szarvánál, a Vörös-tenger és az Adeni-öböl mellett. Eriterával, Etiópiával és Szomáliával határos, az Arab félszigettel szemben helyezkedik el. Korábban francia uralom alatt állt, és 1977-ben nyerte el függetlenségét.

Franciaország azonban az amerikai erőkkel együtt továbbra is fenntartja katonai jelenlétét. A csapatokat innen könnyen bevethetik bármilyen kényes helyen a Közel-Keleten vagy közép Afrikában.

Dzsibutiban található a légió legkeményebb harci kiképző központja, a CECAP, ami talán a létező legkíméletlenebb katonai kiképzést nyújtja.

A kiképzőket és módszereiket világszerte ismerik, és tartanak tőlük. Minden fegyvernemből érkeznek légiósok, hogy Dzsibuti meleg éghajlatán és zord körülményei között kiképezzék őket a szélsőséges sivatagi konfliktusokra.

Ez a kiképzés elképesztő szociális kísérlet is egyben. Rá kell ugyanis venni egy sereg, rengetegféle háttérből érkező embert, hogy együtt dolgozzanak és egy egységes gyilkoló gépezetet alkossanak. A kísérlet úgy tűnik, sikeres.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.