Megoldás

Egy holdi rejtéllyel kevesebb

A Lunar Reconnaissance Orbiter felvételein megtalálták az Apollo-16 hordozórakéta-fokozatának becsapódási helyét a Hold felszínén.

2016.01.31 08:27ma.hu

Az Apollo űrhajókat a Hold felé indító Saturn-V hordozórakéták utolsó, S-IVB jelű fokozatát 1970-től, az Apollo-13 repülésétől kezdve úgy irányították, hogy azok – feladatuk teljesítése után, immár kiürülve, vagyis hajtóanyag nélkül – az égitest felszínébe csapódjanak. A tudományos cél az volt, hogy a korábban a Holdon járt Apollo-11 és -12 küldetések során az ott hagyott szeizmométerek számára detektálható, mesterséges holdrengéseket állítsanak elő. Az ismert energiájú és helyszínű becsapódások nyomán keletkezett rengések révén az égitest belső szerkezetére vonatkozó információt nyerhettek.

A kiürült S-IVB fokozatok hozzávetőleges becsapódási helyét a korabeli követési adatokból számították ki. A 2009 óta a Hold körül dolgozó, nagyfelbontású képek készítésére alkalmas amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szonda felvételein ezek alapján korábban már megtalálták Apollo-13, -14, -15 és -17 hordozórakéta-fokozata által ütött „sebhelyet” a holdfelszínen. Az Apollo-16 azonban eddig még hiányzott a listáról - magyarázza az Űrvilág.hu szakértője, Frey Sándor. A nehézséget az okozta, hogy ez esetben az irányítók egy időre elvesztették a kapcsolatot a Hold felé tartó rakétafokozattal, így pályájának meghatározása bizonytalanabb volt, mint a többi esetben. S valóban, most kiderült, hogy a becsült becsapódási hely mintegy 30 km-rel arrébb volt, mint azt az előzetes számítások alapján feltételezték.

Az Apollo-16 rakétája kiürült harmadik fokozatának becsapódási helye a Holdon, az LRO űrszonda felvételén. (Kép: NASA / GSFC / Arizona State University)

A több mint 43 évvel 1972-es a keletkezése után megtalált, de a Hold történetének időskáláján mérve még így is rendkívül "friss" kráter az Esők tengerétől (Mare Imbrium) valamivel délre fekszik. Az S-IVB rakétafokozatok által a Holdon ütött sebhelyek különböznek a természetes eredetű becsapódásos kráterektől. Sokkal sekélyebbek, ami annak tudható be, hogy egy alacsony sűrűségű test, lényegében egy üres fémtartály becsapódása következtében keletkeztek. Ráadásul a becsapódás sebessége is viszonylag kicsi, 2,6 km/s volt.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.