Egypetéjű ikrek, adoptálás, vérfertőzés

Családi titkokat tár fel a jegesmedve-családfa

4449 kanadai jegesmedve vizsgálata hat generáció családi titkait tárta fel, többek között az egypetéjű ikrek első dokumentált esetét, hat adoptálást és egy vérfertőzést.

2015.12.18 15:30ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Wikipédia/Petrusbarbygere

Negyvenöt évnyi terepi vizsgálat és genetikai adatok alapján a családfa a Hudson-öböl nyugati részén élő mackók csoportjának igen komplikált történetét követi 1966-ig visszamenőleg - írta a Hirado.hu.

A kutatókat leginkább az egypetéjű ikrek születése lepte meg, hiszen a nőstény jegesmedvék rendszerint kétpetéjű ikreket hoznak világra. A szakemberek hosszú távú adatai viszont lehetővé tették, hogy genetikailag nagyon hasonló hím bocsokat azonosítsanak, amelyekről ezáltal úgy hiszik, az első dokumentált, egypetéjű ikrek.

A kutatók megvizsgálták azt is, mekkora a belterjesség aránya a rokonok között. Az egész családfát érintően csak egy esetben azonosítottak vérfertőzést, két féltestvér között. (A mackók ugyanazon anyától születtek eltérő években, de valószínűleg más-más apától.)

Az eredmények tükrében igen alacsony a beltenyészet aránya, ami a jelek szerint inkább a lehetőség hiányának, mintsem az aktív elkerülési stratégiának köszönhető. Mivel a jegesmedvék hatalmas tartományokban szóródnak szét, kicsi az esélye, hogy rokonok kerülnek egymás közelébe.

Egyelőre nem tudják, mennyire jól tudják egymást felismerni a mackók, de a különféle, más medvefajokkal végzett tanulmányok azt sugallják, nem túl jók rokonaik felismerésében.

A megismerés egyik módja a szaglás, ami tükrözheti az egyed MHC-génjeinek (fő hisztokompatibilitási komplex) kombinációját. Hogy elkerüljék a párosodást a közeli rokonokkal, az állatok inkább azokat választják, amelyeknek MHC-génjei leginkább különböznek sajátjaiktól. Ez a stratégia valószínűleg nem működik a jegesmedvéknél, mivel MHC-génjeik kevésbé változatosak.

Mindez megmagyarázhatja a csapat által azonosított hat adoptálást is. A nőstényt minden esetben egy olyan boccsal látták, amely genetikailag nem állt vele rokoni kapcsolatban. A bocsok mindegyike életben maradt, ami azt sugallja, hogy a nőstények termeltek tejet és táplálni tudták őket.

A szerzők szerint a legvalószínűbb magyarázat az adoptálásra a rossz azonosítás, például az anyjától elkóborolt bocs végül egy másik nőstényhez csapódik. Ez főleg akkor jellemző, amikor egy régió eléggé zsúfolt, ilyen például a Hudson-öböl nyugati részének partvidéke a jégmentes időszakban. Szomorúbb verzió, ha a bocsokat gyászoló anyák fogadják magukhoz. A kutatók négy esetben egymagában látták az adoptált bocsokat az új anyával, vagyis lehetséges, hogy az anyák nem sokkal az örökbefogadás előtt veszítették el bocsaikat, és biológiailag utódnevelésre voltak felkészülve.

Két esetben viszont az adoptált bocsok a nőstény biológiai almához csatlakoztak. A kutatók szerint nem kizárható, hogy az anyák még csak nem is vették észre az újabb apróságot.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.