Kitörések

Ezer éve gigászi napviharok pörkölték a Földet

A Lund University kutatói szerint a radioaktív szénnek a több mint ezer éves grönlandi és antarktiszi jégmagokban megfigyelhető hirtelen feldúsulásai nem magyarázhatók másképp, csak extrém napviharok hatásaként.

2015.11.07 05:24ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
A Nap a Grönland északi részén található NEEM kutatóállomás felett - Fotó: Raimund Muscheler

Az extrém napkitörések közben elszabadult töltött részecskék olyan csodálatos jelenségeket okozhatnak, mint a sarki fények, de potenciális veszélyforrások is lehetnek. Szélsőséges esetekben áramszolgáltatási fennakadásokat okozhatnak, és megzavarhatják a műholdas kommunikációs rendszereinket, márpedig mindkettő alapvető jelentőségű mindennapi életünkben. A csillagaszat.hu szerint a Lund University kutatóinak új eredménye azt mutatja, hogy a napviharok jóval erősebbek is lehettek, mint azt eddig gondoltuk, és megerősíti azt is, hogy több mint ezer évvel ezelőtt két alkalommal is lecsapott a Földre extrém napvihar.

A Raimund Muscheler (Lund University) által vezetett nemzetközi kutatócsoport a grönlandi és az antarktiszi jégből vett mintákban keresték az extrém napviharok hatásának nyomait. A Tejútrendszerből és a Napból érkező töltött részecskék, a kozmikus sugárzás hatása a Földön gyakorlatilag mindenütt megfigyelhető, például radioaktív szénizotópok formájában. Néhány évvel ezelőtt a kutatók a fák évgyűrűinek vizsgálatából arra a következtetésre jutottak, hogy Kr.u. 774/775-ben és Kr.u. 993/994-ben hirtelen megemelkedett a szénizotópok radioaktivitása. A növekedés okára azonban nem derült fény, a téma azóta is a kutatók közötti vita tárgya.

Muscheler és munkatársai ennek próbáltak utánajárni, ezért kezdtek a grönlandi és antarktiszi próbafúrások során kiemelt jégmagok szisztematikus vizsgálatába. Azt találták, hogy az említett növekedés - pontosan ugyanazon időszakokban - a jégmagokban is kimutatható. Muscheler szerint ezen eredmény alapján már egyértelmű, hogy a radioaktív szénizotópok hirtelen feldúsulásait csak a "szokásosnál" jóval erősebb napviharok okozhatták 1241 és 1022 évvel ezelőtt.

A kutatás először szolgáltatott megbízható részecskefluxusokat a két eseménnyel kapcsolatban. Muscheler rámutatott arra, hogy ez mennyire fontos a hibatűrő elektronikai rendszerek tervezése szempontjából, mivel a "történelmi" kitörések intenzitása messze meghaladta a műszeres megfigyelések korában észlelt bármelyik napviharét. Ennek fényében pedig az eseményekben rejlő kockázatokat is újra kell értékelnünk.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.