Halló!

Hazatelefonált a Plútó-szonda

A NASA New Horizons szondája által hazaküldött jelzés arról árulkodik, hogy túlélte történelmi randevúját a Plútóval. Az adatok szerint a keddi elrepülés során a másodpercenként 14 kilométeres sebességgel suhanó űrszonda nem ütközött akadályokba.

_{2015.07.15 09:15ma.hu}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_{Fotók: NASA}

A státuszjelzést a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumában kapták meg a kutatók szerda hajnalban, magyar idő szerint két óra előtt nyolc perccel (4,5 órával azután, hogy a New Horizons elküldte).

A New Horizons mintegy 4,8 milliárd kilométerre jár a Földtől, ezért a kommunikáció nem azonnali. Emellett nem tud szimultán üzenetet is küldeni és adatokat gyűjteni, ez magyarázza, miért kellett ennyit várniuk a jelentésre. A kutatók ráadásul elsődleges fontosságúvá a Plútó-rendszer megfigyelését tették a közeli elrepülésnél, amelyre kedden, magyar idő szerint délután egy óra előtt került sor.

A bejelentkezés nagyon rövid volt, éppen csak annyi, hogy tudassa a kutatókkal a  jó hírt, ezt követően a New Horizons folytatta tudományos megfigyeléseit. A szakemberek kijelentették, számítottak arra, hogy biztonságosan áthalad a rendszeren, de természetesen ebben nem lehettek addig biztosak, míg nem kaptak tőle adatokat. A New Horizons óránkénti 50 ezer kilométeres sebességgel suhan, olyan gyorsan, hogy egy rizsszem méretű űrtörmelékkel való ütközés is súlyosan károsíthatja - írja a közmédia.

Charles Bolden, a NASA vezetője kijelentette, a Plútó-elrepüléssel kutatók új generációját inspirálták és történelmi győzelmet arattak a tudomány és az űrkutatás terén.

Ez volt a második közös ünneplés az irányítóközpontban. A missziós csapat már tegnap ovációban tört ki, amikor a New Horizons elérte a közeli randevú pontját, és 12 ezer 500 kilométerre közelített mega Plútó felszínét, hogy szemügyre vehesse nagyméretű holdjával, a Kharónnal egyetemben. Az elsuhanás során a rendszer négy apróbb szatellitjét is megvizsgálta hétféle műszerével. A részletes tanulmányozás jelenleg is zajlik. Az űrszonda csütörtökig marad a jelenlegi, kilencnapos „randevúmódban”.

Az utóbbi néhány hétben is már egyre izgalmasabb képeket küldött haza a Plútóról és a Kharónról, de a közeli elrepüléskor lőttek teljesen új szintre emelik majd a tudományos vizsgálódásokat. Alan Stern, a misszió vezetője szerint az új adatok mintegy tízszer nagyobb felbontásúak lesznek, várakozásaik szerint olyan apró részleteket is feltárnak majd, mint a New York-i Central Park tavacskái. De ne várjunk semmit a hét végére, hiszen mintegy 16 hónapba telik majd, mire minden begyűjtött adatot visszaküld a Földre.

A 723 millió dolláros szonda 2006-ban indult, de Stern és csapata már 1989-ben elkezdte tervezni a küldetést, ugyanazon évben, amikor a Voyager-2 elhaladt a Neptunusz mellett. A Neptunusz-elrepülés volt az utolsó alkalom, hogy a Naprendszer „klasszikus” kilenc bolygójának egyikéről közeli felvételek készültek. (A Plútót a New Horizons indulásáig valódi planétának tartották, a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-ban fokozta le törpebolygónak.)

A New Horizons a randevú előtt is készített új fotókat az égitestekről, amelyek feltárják összetételbeli változatosságukat. A NASA által közzétett színes fotók nem valós színeket vonultatnak fel, eltúlozták őket, hogy könnyebben észlelni lehessen a felszíni anyagok és képződmények közötti különbözőségeket.

A fotókat a Ralph készülék három színszűrőjével készítette a szonda július 13-án. A szakemberek szerint a fotók két komplex világról árulkodnak. A színadatok birtokában alaposabban megismerhetik a Plútó és Kharón felszínén jelen lévő jegek molekuláris összetételét, valamint a kráterekhez hasonló geológiai képződmények korát, emellett sok mindent elárulhatnak az űridőjárás kiváltotta felszíni változásokról is.

A képek alapján a Plútó „szíve” valójában két figyelemre méltóan eltérő színezetű régióból áll össze. A hamisszínes felvételen jól látható, hogy a szív nyugati „lebenye” jégkrémcsúcsot formáz, ami barackszínűnek tűnik. A jobb oldalon kivehető márványozott terület kékesen tűnik fel. A közepes szélességi fokon elterülő sáv árnyalatai a halovány kéktől egészen a vörösig terjednek. Még az északi sarki jégsapkában – a kép felső részén –  is a sárga-narancssárga különféle árnyalatai finom összetételbeli különbségekre utalnak.

A Kharón is hasonlóan eltúlzott színekkel figyelhető meg a fotón. A sötét, északi sarki jégsapkán látható vörösség a kutatók szerint szénhidrogénhez és más molekulákhoz köthető. Az alsóbb szélességi fokokon kivehető márványos színek változatos terepekre utalnak.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter